Tisza News - Célegyenesben a Nagypalád–Nagyhódos határátkelő ügye


Célegyenesben a Nagypalád–Nagyhódos határátkelő ügye


2017-02-28. Lassan 15 esztendeje annak, hogy Botos Csaba, Nagypalád és Fertősalmás tragikusan fiatalon elhunyt egykori polgármestere álmodott egy merészet. A Túrhát mindmáig szeretettel emlegetett vezéregyénisége elhatározta, hogy ha törik, ha szakad előnyt kovácsol a két település „istenhátamögötti” voltából, és ha kell, tíz körmével nyit kaput Magyarország irányába. A sors – ez kiszámíthatatlan hamiskártyás – sajnos keresztülhúzta elképzeléseit és ma már legfeljebb egy másik dimenzióból követheti azt a munkát, amit több mint egy évtizede elkezdett.

Az álom viszont túlélte megálmodóját és jelenleg éppen Bíró Vencel, Nagypalád és Fertősalmás polgármestere küzd azért, hogy az elfeledett zsáktelepülések egy élhetőbb jövőnek nézzenek elébe. Ezen élhetőbb jövőnek pedig egyetlen záloga lenne. Az, amit Botos Csaba kigondolt, vagyis kerül amibe kerül, de határátkelőt kell nyitni Magyarország irányába, hogy kilátástalan világvégéből Európa kapujává váljon a két község. Az elmúlt években-hónapokban a polgári demokráciák teljes eszköztárát felvonultatta a helyi önkormányzat a jó értelemben vett kormányközi lobbitól a tüntetésekig, és végre úgy tűnik, eléri a célt. Nagypaládnak lesz határátkelője, de vajon milyen utat jártak be a jogi hercehurcák és ígérgetések útvesztőjében, tettük fel a kérdést Bíró Vencel polgármesternek.

– Engedje meg, hogy az elején kezdjem a történéseket, mert már annyi mendemonda jár a tervezett Nagypalád–Nagyhódos határátkelő kapcsán, hogy elég eligazodni a pletykákon. Még az elődöm, Botos Csaba kezdte „ütni a vasat” a határátkelő ügyében, de nyolc esztendeje történt tragikus halála majdnem megakasztotta az ügyet. Utódjaként 2012 novemberében Rezes Károllyal, aki jelenleg az UMDP megyei képviselője, és Bacskai József akkori beregszászi főkonzullal levélben fordultunk a magyar külügyminisztériumhoz a határátkelő érdekében. Kezdeményezésünk akkor és most is teljeskörű támogatottságot élvezetett mind a KMKSZ, mind az UMDSZ részéről, de az ukrán hivatalok malmai – noha magyar oldalon gyorsan megépült a szükséges útszakasz – nagyon keservesen őröltek. Ígéretnél többet nem kaptunk. Aztán jött a Majdan, a hatalmi váltás, és gyakorlatilag minden addigi diplomáciai erőfeszítésünk kútba esett.

– De azért nem adták fel a harcot…..

– Nem, ugyanis tavaly október 26-án Barta József, a megyei tanács elnökhelyettese kezdeményezésére a helyi magyarságszervezetekkel együtt demonstrációt szerveztünk az évek óta ígérgetett határátkelő megnyitásáért. Mint ahogy akkor arról önök is tudósítottak, az ukrán oldalnak akkorra gyakorlatilag csak a Tiszapéterfalva–Nagypalád közutat kellett volna rendbe hoznia és minimális infrastrukturális fejlesztéseket végeznie. E munkák elvégzésére végül Hennagyij Moszkal kormányzó tett ígéretet, és úgy látszik, ő azok közé tartozik, akik nem a levegőbe beszélnek. November 18-án ugyanis személyesen Volodimir Omeljan látogatott hozzánk és végre felgyorsultak a dolgok. Ukrajna infrastrukturális fejlesztései minisztériumának vezetője ígéretet tett arra, hogy a 2017-es költségvetésbe beillesztik a nagypaládi fejlesztéseket is, és csodák csodája, ez meg is történt, hiszen január 5-én megérkeztek az útjavítás költségvonzatait felmérő szakemberek. A tervdokumentáció elkészült, majd február 1-én megszületett végre az a rendelet, mely kimondta, hogy a Tiszapéterfalva–Nagypalád közút teljes felújítására 110 millió hrivnyát különít el a tárca költségvetése.

– Szóval végre van pénz az útra, de eddig egy szó se esett a határátkelő ukrán oldalának megépítéséről….

– Mert az Orbán–Grojszman miniszterelnöki találkozón a felek úgy egyeztek meg, hogy nem lesz külön ukrán és magyar határellenőrzés. A magyar fél magára vállalta a határátkelő infrastruktúrájának kiépítését, ahol gyakorlatilag egymástól egy méterre, egy épületkomplexumban dolgozva látják majd el feladataikat a magyar és az ukrán határőrizeti szervek. Ezzel gyorsabb lesz az útlevélkezelés és persze az egész határátkelő kevesebbe kerül majd.

– Az évtizedes álom megvalósulása végre itt van a küszöbön. Hogyan fogadják a helyiek?

– Sokan már nem tudnak hinni a határnyitásban. Az emberek belefáradtak az évtizedes ígérgetésekbe, hazudozásokba, hercehurcákba. Ráadásul a kárpátaljai honatyák között sem aratott osztatlan sikert a tervünk. Mint köztudott, Ivan Kruljko, a parlament huszti születésű képviselője a határátkelő kérdésével foglalkozó bizottság tagjaként vehemensen ellenezte a projektet, mondván, minek adjunk 100 milliót egy Isten háta mögötti településnek. Hogy ő mire költené ezt a pénzt, nem tudom, de szerintem a hamarosan kezdődő beruházás az „évszázad üzlete” lesz itt, hiszen az említett közutat mindenféleképpen fel kell végre újítani. A határátkelő infrastruktúrája meg szinte ingyenben lesz, köszönhetően a magyar fél hozzáállásának. Nyerni meg sokat nyerhetünk. Nevezetesen az elvándorlás megállítását, munkahelyeket, nyitást Európa felé, infrastrukturális fejlődést, no és a helyi termálvízre épülő fejlesztéseket. Mindez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy az Isten háta mögötti jelzőt végre egyszer és mindenkorra elfeledjék „jóakaróink”.

Matúz István

http://kiszo.hhrf.org

2017.02.28.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »