Tisza News - „C” kategóriás kérdések


„C” kategóriás kérdések


Nem lesz „A” és „B” kategóriájú magyar állampolgár, egy magyar nemzet van, és egy állampolgárság – szögezte le nagyon határozottan Semjén Zsolt közvetlenül a kormányváltást követően, de még azt megelőzően, hogy benyújtották volna a visszahonosításról szóló – általa is jegyzett – törvénytervezetet. Mindebből kiindulva lakhelytől függetlenül a választáskor is egyazon jogok illetik majd meg a magyar állampolgárokat, fűzte hozzá a kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettes. Az optimisták hurrát kiáltottak, s a kategóriamentességet úgy általában – állampolgárság nélkül – rávetítették a külhoni magyarokra. A kevésbé derűlátók a „várjuk ki a végét” álláspontra helyezkedtek.

Nagyon gyorsan kiderült, ez utóbbiaknak lett igazuk. A hivatalos Budapest soha nem látott és tapasztalt osztályozással indította útjára az általa meghirdetett nemzetegyesítést. Legelső lépések egyikeként „szeretem, nem szeretem” kasztokra osztotta a határon túli érdekvédelmi szervezeteket, a hozzájuk közel álló intézményeket, a szervezetek tagjait, szimpatizánsait. Ez egyebek mellett abban is megnyilvánul(t) vagy bőséges apanázst juttat(ott) nekik, vagy megfoszt(otta)ja őket a létezés legminimálisabb forrásától is. Teljesen függetlenül attól, hogy ez utóbbiak kezdeményezték vagy sem a visszahonosításukat, magyar állampolgárok is vagy nem azok. Az ajándékcsomagot bontogatva aztán nyilvánvalóvá vált, más téren is léteznek kategóriák. A nem Magyarországon élő „újmagyar” állampolgárok ugyanis az ígéretekkel ellentétben a dolgok jelen állása szerint 2014-ben csak az országos listára szavazhatnak, területire vagy például egyéni képviselőjelöltekre már nem.

Nem tudni, mit tartalmaz még a csomag, de egy újabb meglepetéssel épp a napokban szolgált. Kiderült, amiről valószínűleg nem sokan tudtak a (vissza)honosítottak körében, hogy a Magyarországon született nem létező „A”-sokkal ellentétben az állítólag ugyancsak nem létező „B”-seket nem védi az alkotmány, bármikor megfoszthatják őket magyar állampolgárságuktól. Még okot sem kell produkálni, a miértre sem kell választ adni: elegendő az akarat és egy titkosítás, aminek – s ezt az UMDSZ hívei tudják a legjobban – Budapest „nemzetpolitikusai” igencsak nagymesterei. Az már a sors furcsa fintorra, hogy erre a lényeges momentumra épp egy ungvári fiatalember állampolgárságának visszavonása hívta fel a figyelmet.

Van azonban ennek az esetnek egy egészen más, erkölcsi vetülete is. Románia és Szerbia vonatkozásában nagy csinnadrattával folyik a visszahonosítás, Szlovákia és Ukrajna esetében azonban, és ez érthető, a fű alatt. Nos, talán nem fölösleges feltenni a kérdést – hiszen elvileg bármelyik „újmagyarral” megtörténhet, hogy egyszer csak már nem is „B”, hanem „C” kategóriássá válik –: ha az állampolgársághoz jutást lehet bizalmasan kezelni, miért nem kötelező a megfosztás esetében is ekképpen eljárni? A hivatalos indoklás eléggé homályos ugyan, de annyi kiderül – és ezt a lapunk tudomására jutott információk is alátámasztják –: a fiatalember nem rabolt bankot, nem gyilkolt és állambiztonsági kockázatot sem jelent. Nos, ezen felül bármit tett is az érintett, vajon indokolt volt-e adatai nyilvánosságra hozásával megsérteni emberi méltóságát, bemószerolni, mintegy martalékul odadobni az ukrán hatóságoknak?

És végül: miért nem szól a fáma a visszahonosításra rábólintó – azaz a kötelező ellenőrzést trehányul elvégző – magyarországi tisztviselőkről?

P. S.: A közleményben szereplő adatok alapján lapunknak félórába sem telt kideríteni Lackó Jenő ungvári címét. Felkerestük. A részleteket várhatóan a KISZó szombati számában közöljük.

Kőszeghy Elemér
http://kiszo.hhrf.org

2013.08.02.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »