Tisza News - „Magyarnak lenni jó”


„Magyarnak lenni jó”


2016-07-13. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a megszervezett magyar érdekvédelem az egykori Szovjetunióban az 1989 februárjában megalapított Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel kezdődött. Valójában azonban volt egy másik szeglete is a birodalomnak, ahol ha nem is sokkal, de három hónappal előttünk jártak: 1988. november 12-én jött ugyanis létre az Észtországi Magyarok Munkácsy Mihály Egyesülete.

Beszélgetés Magyarország észtországi tiszteletbeli konzuljával

A szervezet alapító elnökéhez, Bán Istvánhoz régi barátság fűz, innen a tegező viszony.

– Kezdjük a „kályhánál”: hogyan, mikor és mi okból kerültél Észtországba?

– 1976-ban a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskola elvégzése után utaztam el Észtországba és felvételiztem a Tartui Mezőgazdasági Akadémia állatorvosi szakára. Az ok nagyon kézenfekvő volt, először is református lelkész édesapám „biztosította” számomra, hogy sem Ukrajnában, sem másutt, az átkos Unió szovjetebb felén ne fogadjanak tárt karokkal az egyetemeken. Másodszor az orosz nyelvtudásom sem volt versenyképes. Ugyanakkor a modern kárpátaljai magyar vándordiákok kényszerútvonala már több mint egy évtizede kialakult a szintén szovjet megszállás alatt álló, ám államiságát köztársasági szinten megőrző Észtország felé. Itt a történelmi tartui egyetem és a mezőgazdasági akadémia adott kenyeret és szakmát a legtöbb magyar diáknak. A 3 évtized során több tucat orvos és állatorvos került ki a tartui alma materekből. Az észtek finnugor testvérként fogadtak minket és pozitív diszkriminációban részesítettek az orosz nemzetiségű felvételizőkkel szemben. Ennek a hátterében az húzódott, hogy minden nemzeti egyetemnek, így az észtnek is, kötelező volt minden szakon az észt nyelvű mellett kisebb orosz nyelvű évfolyamot is indítani. Nos, itt jött az észt ellenállási gondolkodás, melynek keretében az SZU minden nemzetét szívesen látták, csakhogy ezzel is csökkenteni lehessen az orosz anyanyelvű és nemzetiségű diákok számát. Így tanultam én is a két orosz mellett csecsen, grúz, örmény, kirgiz, tatár diákkal együtt a 25 fős évfolyamon. Mindezeknek köszönhető, hogy volt olyan év, mikor a tartui egyetemeken különböző szakokon és évfolyamokon egyszerre 50 magyar diák is tanult, s közülük minden harmadik lelkészivadék volt. Tartottunk magyar diákszentelőt, magyar karácsonyt, magyar húsvétot stb.

– Alapító-elnöke vagy az Észtországi Magyarok Munkácsy Mihály Egyesületének. Tudva azt, hogy sokan Magyarországra települtek, hazajöttek Kárpátaljára, illetve 1991 után megszűnt az utánpótlás, mi lett a szervezet sorsa?

– Az előbbiekből kikövetkeztethető, hogy ami a Szovjetuniónak összeomlás, az a többségnek feltámadás és ébredés volt. Így történt ez a balti népekkel is, élükön az észtekkel, és mi is kaptunk az alkalmon. Észtországban 1988-tól kezdődött a függetlenségi és nemzetiségi mozgalom. Mi a zsidók és finnek után harmadikként alapítottunk egyesületet és álltunk az észt függetlenségi törekvések mellé, mint magyarok. A bevándorló utánpótlás valóban egy időre leállt, de maradt a természetes szaporulat. Az Észtországi Magyarok Munkácsy Mihály Egyesületének legfontosabb célja és feladata a kettős idegen nyelvű közegben született gyerekekben megőrizni a nyelv, kultúra és nemzet iránti szeretetet! Ezt a célt sikerült is elérnünk, mert felneveltünk egy magyarul beszélő és magát magyarnak is érző második korosztályt. Többen az általunk 1992-ben kezdeményezett és támogatott magyar–észt államközi oktatási szerződés keretében Magyarországon szereztek diplomát és telepedtek le. Bevégezték azt az utat, amit szüleik elkezdtek, de nem tudtak befejezni, hisz én is gyakran éreztem úgy, hogy kétezer kilométerre kellett eljönni Beregszásztól ahhoz, hogy közelebb kerüljek Magyarországhoz! Az egyesület tevékenysége eredményeképpen sikerült megőrizni Észtországban a magyarságunkat, és mikor eljött az a nap, hogy felvehettük a magyar állampolgárságot, több mint 40 személy tette le az állampolgársági esküt. Ezáltal az észtországi magyarság létszámához képest a legmagasabb százalékarányban élt a lehetőséggel, amire büszkék vagyunk, és én személyesen is életem céljának beteljesülését látom benne. Az egyesület ma is él és virul, már a harmadik generáció nevelésének szentelhetjük figyelmünket. És legnagyobb örömünkre az elmúlt 10 évben újra van utánpótlás. Igaz, ennek érdekessége, hogy ma az anyaországból jön a fiatalság és próbálgatja a kisebbségi sorsot.

– Emlékszem, a finnugor népek tallinni találkozóján 1989-ben a magyarokkal beszélgetve Arnold Rüütel, a parlament akkori elnöke, későbbi államfő sérelmezte, hogy Magyarország megyei szinten kezeli az akkor még fennálló Szovjetunió tagköztársaságát, Észtországot. Mi változott az utóbbi 25 évben?

– Arnold Rüütel elnök úr továbbra is jó egészségnek örvend, és régi ismerősökként szoktunk találkozni. Természetesen a korábbi sérelmek már elfelejtődtek, főleg az után, hogy Göncz Árpád első magyar államfőként 1995 májusában Észtországba látogatott, és a Tartui Egyetem aulájában tartott beszédében megköszönte az észt nemzetnek és személyesen Rüütel elnöknek a kárpátaljai magyar diákoknak nyújtott segítséget a szovjet megszállás éveiben!

– Magyarország tiszteltbeli konzuljaként mi tartozik a hatáskörödbe?

– 2006-ban neveztek ki Magyarország tiszteletbeli konzuljává Tartu és Dél-Észtország területén. Hatásköröm a hivatalos magyar diplomáciai képviselettől függően változik. Mikor volt nagykövetség, akkor főleg bajba jutott távolsági gépkocsivezetőket kellett kisegíteni egyebek mellett a rend helyi őreivel való kapcsolattartásban. De sajnos volt már rám szükség kórházban és börtönben is. Mióta egy szerencsétlen döntés következtében bezárták Magyarország Észtországi Nagykövetségét, bővült a hatásköröm, és okirat-hitelesítéstől üzleti tárgyalások szervezéséig terjed. A minap például együtt vacsoráztam az észt külügyminiszterrel, Marina Kaljurand asszonnyal, aki nem mellékesen az egyik kandidátus az észt elnöki székre.

– Milyen most Észtországban magyarnak lenni? Egyáltalán milyen a független Észtország állampolgárának lenni?

– Magyarnak lenni jó Észtországban, mert olyan barátként tekintenek ránk, akik rég bebizonyították, hogy rászolgáltak a bizalomra. Továbbra is komolyan veszik a finn-ugor rokonságot, és a legnagyobb, ugyanakkor egyenrangú testvérként tartanak számon minket. A független Észtország állampolgárának lenni nemzetiségtől függetlenül büszkeséggel tölti el az embereket. Ez a kis ország valóban sokat tett és ért el a függetlenség évei alatt! Észtországban élő magyarként az én fő feladatom, hogy Észtországban a magyar eredményeket népszerűsítsem, Magyarországon pedig az észt eredményekre hívjam fel a figyelmet és azokra tereljem az érdeklődést.

– Tartod-e a kapcsolatot „anyapátriáddal”, azaz Kárpátaljával?

– Az utóbbi időben a kapcsolat a családra korlátozódik. Ugyanakkor rendszeresen figyelem a politikai és gazdasági fejleményeket. Szívvel-lélekkel azért imádkozom, hogy végre otthon is beköszöntsön a rend és a nyugalom, valamint hogy még legyen, aki megéri a jobb magyar sorsot Kárpátalján. Egyelőre rossz tapasztalataim vannak. Legutóbbi ottlétemkor hallottam például, hogy nem kell annyit „magyarkodni”, mert itt akárhogyan is Ukrajna van! Nagyon sajnálom az ilyen embereket.


Névjegy:

1959. június 17-én született Mezőkaszonyban

1976-ban érettségizett a Beregszászi 3. Számú Kossuth Lajos Középiskolában

1981-ben diplomázott a Tartui Mezőgazdasági Akadémia állatorvosi szakán

1992-től a Richter Gedeon Rt. észtországi képviselet-vezetője

2006-tól Magyarország dél-észtországi tiszteletbeli konzulja

2014-ben Áder János magyar köztársasági elnök a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéssel jutalmazta az észtországi magyar közösség anyanyelvi fennmaradása és a magyar kultúra megőrzése érdekében végzett kiemelkedő tevékenységét.

Kőszeghy Elemér

http://kiszo.hhrf.org

2016.07.13.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »