Tisza News - Az egyedüli megmentő


Az egyedüli megmentő


2017-09-19. A parlament által szeptember 5-én elfogadott új oktatási törvény nagy port kavart mind Ukrajnában, mind pedig nemzetközi szinten. A különböző nemzeti kisebbségekhez tartozó szervezetek – köztük a magyarok – képviselői mélyen felháborodtak, hiszen a rendelkezés alapjaiban rengetné meg az évek során kiforrott anyanyelven való oktatási rendszert.

A fő probléma e kormány számára – mint mindig a hatalomra kerülésük óta – az államnyelv ismerete vagy nem ismerete. Az ukránoknak egészen 1991-ig nem volt mások által is elismert független államuk, s több száz év alatt különböző olyan birodalmak árnyékában kellett élniük, mint Oroszország, Lengyelország vagy épp az Osztrák–Magyar Monarchia. Az általános harc a saját nyelvért és identitásért bizonyos korokban a mindennapi élet része volt. Így saját bőrükön tapasztalhatták, milyen az, ha elnyomásban kell élni. Az ilyen és hasonló, nyelvet érintő rendelkezéseket talán jogosan nevezhetnék történelmi revánsnak, de elnyomottakból elnyomókká válni sosem volt szerencsés dolog.

A mondás is úgy tartja, az okos ember tanul saját hibájából, a bölcs ember viszont másokéból is. Hiszen elég csak a történelmi Magyarországra gondolni, ahol a 19. század végén és a 20. század elején a túlfűtött nacionalizmus mekkora károkat okozott. A királyság területén a magyarok aránya 50 százalék alá esett, s az akkori kormányok a demográfiai probléma megoldását az erőszakos magyarosításban látták. Ezzel magukra haragították a nemzetiségeket, melyek egyetlen kiútként mindinkább az elszakadást látták helyénvalónak. A Trianoni-békediktátumkor pedig örömmel éltek annak lehetőségével. A helyzet természetesen – még – nem olyan drasztikus, mint a fenti példában volt, de az nyilvánvaló, nem lehet egy olyan helyen homogén nemzetállamot létrehozni, ahol a teljes népesség mintegy 20 százaléka valamely kisebbséghez tartozónak vallja magát. Az asszimilációs folyamatok meggyorsításához pedig legalább egy-két generációnyi időnek el kell telnie ahhoz, hogy valamilyen „pozitív” eredmény mutatkozzon meg a demográfiai mutatókban. Azonban ez semmiképpen nem lenne, s nem is lehet járható út.

Teleki Pál szavaival élve – aki szemtanúja volt a mi nemzettragédiánknak – az együtt élő embercsoportok, nemzetek, nemzetiségek, foglalkozások, városok és falvak egyetértése lehet egyedüli megmentője az európai jövőnek. Ez az állameszme pedig a békén és a megértésen alapul. Kérdés csupán, a jövő Európájában az ukránok kérnek-e ebből a megmentőből?

Molnár Csaba

http://kiszo.hhrf.org

2017.09.19.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »