Tisza News - „...ragaszkodunk szerzett jogaink garantálásához!”


„...ragaszkodunk szerzett jogaink garantálásához!”


2017-09-20. Mindenkit sokkolt a házszabály súlyos megsértésével elfogadott, a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatának szempontjából durván jogcsorbító és diszkriminatív új oktatási törvény. Az ország alkotmányával, a nyelvi chartával, az ukrán–magyar alapszerződéssel és egy sor nemzetközi vállalással merőben ellentétes jogszabály az államfő aláírására vár. A kialakult helyzetről Brenzovics László parlamenti képviselővel, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökével beszélgettünk. Azt is megkérdeztük a politikustól: mihez lehet még kezdeni, ha Petro Porosenko mégis aláírja a törvényt?
tovább->


Exkluzív interjú Brenzovics László parlamenti képviselővel, a KMKSZ elnökével

– Ukrajna egy sor súlyos politikai, gazdasági és szociális nehézséggel küzd, ennek ellenére a parlament őszi ülésszaka mégis az új oktatási koncepció elfogadásával kezdődött. Az is meglepő, hogy viszonylag nagy támogatással, 255 igenlő vokssal fogadták el a kisebbségi szempontból jogtipró törvényt. Mi lehet ennek a magyarázata?

– Arról, hogy reformra szorul az ukrajnai oktatási rendszer, nincs vita. Az új koncepció egy évig készült, számtalan egyeztetés előzte meg. Mi a törvény 7. cikkelyét kifogásoljuk, ami kizárólag az államnyelvet preferálná az általános iskolától kezdve, elvenné az anyanyelvű oktatáshoz fűződő alkotmányos jogunkat, ami elfogadhatatlan. Különösen elszomorító a parlamenti döntés, hiszen korábban azért mutatkozott valamiféle konszenzus a kényes nyelvkérdést illetően. Az egyeztetések során még olyan megfogalmazásról volt szó, miszerint az állam biztosítja az anyanyelvi oktatást az egy tömbben élő kisebbségek számára. Ám később a nacionalista erők hallatlanul nagy nyomást gyakoroltak az oktatási minisztériumra és a szaktárca meghátrált. A szeptember 5-i szavazás napján, az utolsó pillanatokban pedig egészen elképesztő dolgok történtek. A zárószavazásnál kaotikus állapotok uralkodtak a törvényhozásban, felolvastak egy olyan módosító javaslatot, amit a képviselők nem is kaptak kézhez, mindenfajta érdemi konzultáció nélkül egy szűk kör fogalmazta meg a 7. cikkely végső változatát, s a parlament úgy szavazta azt meg, hogy a képviselők 90 százaléka nem is tudta, mire voksol. Sajnos azt kell mondanom, ilyen is csak Ukrajnában történhet meg...

– A magyarság csupán az ukrajnai lakosság 0,03 százalékát képezi. Ám a központi médiát figyelve az embernek az az érzése támadhat, hogy a mi közösségünk jelenti a legnagyobb veszélyt az országra nézve. Nem furcsállja ezt?

– Ez a torz jelenség nem ma kezdődött, és nem tartom a véletlen művének sem. Jól megfigyelhető, hogy szándékos lejárató kampány zajlik a kárpátaljai magyarsággal szemben, elég csak megnézni vagy elolvasni a médiában a rengeteg uszító anyagot velünk kapcsolatban. Nem lehet tudni, pontosan mi állhat ennek a hátterében, legfeljebb csak sejtései lehetnek az embernek…

– A felfokozott hangulatban Petro Porosenko mintha kivárna, még nem írta alá a törvényt, noha közösségi oldalán azonnal üdvözölte azt.

– Én azért még bízom a fordulatban, sok függ a nemzetközi reakcióktól. A kivárása arról is tanúskodik, hogy alaposabban tájékozódik. Ezért is lényeges az összehangolt tiltakozás, fontos, hogy nemzetközi frontot alkotva hallassuk a hangunkat. Kijevben nagy súllyal esik latba a szomszédos európai országok kormányainak az álláspontja, ezért is örvendetes, hogy Magyarország mellett Lengyelország és Románia szintén kormányszinten tiltakozott a törvény ellen. A diszkriminatív és kisebbségellenes kijevi lépésről már tudnak az európai fórumok is. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott van az Egyesült Államok nagykövetségének támogató megnyilvánulása és az ukrán nemzeti radikálisok tajtékzó viselkedése. Sok múlhat az Európa Tanács és a Velencei Bizottság véleményezésén. Ám azt is látni kell, politikailag sajnos mind a nyelvi, mind az oktatási kérdés igen érzékeny téma. Bízom abban, hogy ha a nemzetközi szervezetek nyomást gyakorolnak Ukrajnára, akkor még állhat be változás. Ne feledjük, az uniós integrációt hangoztató Ukrajna számos nemzetközi szerződést aláírt, ezért meg kell vizsgálni, hogy a törvény megfelel-e ezeknek a kötelezettségvállalásainak.

– Hennagyij Moszkal kárpátaljai kormányzó szerint egyetlen módosítással – miszerint a törvény hatálya nem terjedne ki az EU nyelveire – megoldható a probléma. Ön mit szól ehhez a javaslathoz?

– Kétségkívül ez is egy megoldási javaslat lehet, de nem tartom azt megfelelő válasznak a fennálló problémákra. A fő célunk megértetni, hogy a meglévő jogokat nem lehet csonkítani. Tudatosítani szükséges azt, hogy az Európába igyekvő Ukrajnának jogállamhoz hasonlóan kell viselkednie, nem születhetnek olyan parlamenti döntések, amelyek nem csupán más törvényekkel és nemzetközi vállalásokkal ellentétesek, de még az alkotmányt is súlyosan sértik, hiszen az alapdokumentum 23. cikkelye világosan kimondja: a már meglévő jogokat nem szabad szűkíteni! Márpedig itt most erről van szó.

– Megkerülhetetlen a kérdés, mihez kezdenek akkor, ha az elnök mégis aláírja a törvényt?

– Határozottan leszögezném, semmilyen körülmények között nem adjuk fel a harcunkat. Jóleső érzés magunk mögött tudni a magyar kormány, sőt, a magyar Országgyűlés támogatását. Egyetértés alakult ki abban, hogy amit Ukrajna tesz, az súlyosan jogtipró és elfogadhatatlan. Amennyiben az államfő mégis aláírja a törvényt, az emberi jogi ombudsmanhoz fordulunk, hogy kérjen alkotmánybírósági kontrollt a jogszabályra.

– Az ukrajnai állapotokat ismerve sokan azt mondják, hogy amúgy meg végrehajthatatlan ez a jogszabály…

– A törvény egyébként is megszab egy átmeneti időszakot az államnyelven történő oktatásra való áttérésre. Én is úgy látom, hogy a mai körülmények közepette lehetetlen volna annak a végrehajtása. Ám hangsúlyozom, semmilyen szín alatt nem engedhető meg a kárpátaljai magyarság anyanyelvhasználatának súlyos korlátozása. Ebbe nem fogunk beletörődni, ragaszkodunk szerzett jogaink garantálásához!

– Az ukrán nyelvű média összefüggésbe hozta Önt egy korrupciós botránnyal. Mi igaz a megjelent vádaskodásokból, és nem tartja időzítettnek a bejelentést?

– Annyit lehet tudni, hogy az ügyészség vádja szerint az egyik tanácsadóm állítólag parlamenti képviselői beadványokat fogalmazott meg bűnügyi eljárás alá eső személyek felmentése céljából. Én ilyen beadványokat nem készítettem, nem írtam alá és nem küldtem el. A nyomozóhatóság tudja, melyik képviselőtársam volt az aláíró, akit érdekel, náluk lehet érdeklődni. Ebben a feszült politikai helyzetben nehéz véletlennek tartani, hogy ez éppen most jelent meg. Leginkább viszont azt sajnálom és rosszallom, hogy miközben a rossz híremet keltik, engem – Önökön kívül – senki más nem keresett az ügyben.

Dunda György. Zunko Barnabás felvétele

http://kiszo.hhrf.org

2017.09.20.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »