Tisza News - Miért nem tudom?


Miért nem tudom?


2017-10-08. Az oktatási törvény elfogadhatatlan volta nem kérdés. Minden magyar embernél kiverte a biztosítékot, hiszen alkotmányos jogainkat sérti. Mégis van egy probléma, amivel szembe kell néznünk: a fiatalok nagy része nem beszél megfelelően ukránul. Félreértés ne essék, akkor sem biztos, hogy fog, ha majd az államnyelven tanulja a történelmet. Egy azonban biztos – ennek a problémának már régen elejét kellett volna venni.

Az oktatási törvény elfogadhatatlan volta nem kérdés. Minden magyar embernél kiverte a biztosítékot, hiszen alkotmányos jogainkat sérti. Mégis van egy probléma, amivel szembe kell néznünk: a fiatalok nagy része nem beszél megfelelően ukránul. Félreértés ne essék, akkor sem biztos, hogy fog, ha majd az államnyelven tanulja a történelmet. Egy azonban biztos – ennek a problémának már régen elejét kellett volna venni.

Előszeretettel példálóznak a külső független tesztelés (ZNO) statisztikájával, amely szerint országos viszonylatban Kárpátalja teljesít a legrosszabban harmadik éve. A mukachevo.net-en megjelent összeállításban külön kiemelik, hogy a Beregszászi járásban a végzősök 63%-a nem tette le a kötelező ukrán nyelv- és irodalomvizsgát. Ám ha eltekintünk az egyáltalán nem reprezentatív emelt szintű érettségi adatoktól, akkor is látjuk, hogy hiányos az államnyelvtudásunk.

– Miért nem tudnak a diákok ukránul? – kérdeztük Babják Editet, a Beregszászi Városi Tanács oktatási osztályának vezetőjét.

– Dolgozunk a módszertanon, minden évben egyre jobbak az eredményeink – szögezte le az osztályvezető. – Elindítottunk egy kísérleti programot, megnöveltük az ukránórák számát. Öttől kilencedik osztályig a gyerekek fakultatívan is tanulják az ukrán nyelvet. A városban az ukrán tantermek jól felszereltek. Tanáraink rendszeresen továbbképzésen vesznek részt. Mindent elkövetünk azért, hogy jobbak legyenek az eredményeink. Bizonyos javulást már látunk, de ez nem fog menni egyik napról a másikra.

– A módszer tehát fejlődik. Mi az, ami az utunkba állhat?

– Ha esetleg korábban hiányzott is az akarat a diákokból, most már mindenki megbizonyosodhatott afelől, hogy meg kell tanulni az államnyelvet. Ebben nem minden szülő tud segíteni, ugyanis sokan maguk sem beszélik az ukránt. Az eddigi rendszerbe már beletörődtünk, és a magunk módján kialakítottunk egy járható utat. Készültünk az ukrán érettségire, de legalább a többi tantárgyból kaptunk magyar fordítást. Ezek után ettől is eleshetünk.

A Tiszapéterfalvai Kölcsey Ferenc Középiskola végzős osztályaiban heti három ukrán tanóra van. A beszédkészség-fejlesztésre roppant kevés óraszám marad.

– Milyen a diákok hozzáállása az ukrán nyelvtanuláshoz?

– Nehezen megy nekik – közli Kónya Valéria, az intézmény igazgatóhelyettese. – Az órán az irodalmi művek tartalmát legtöbbször magyarul is el kell mesélni, mert másképp nem értik a tanulók. A legfőbb ok, amiért nem tudják elsajátítani az ukránt, a két nyelv közötti különbség. A tavalyi tizenöt érettségiző közül egy diáknak sikerült a ZNO vizsga. A végzős osztályokban kevés olyan fiatal marad, aki nagy ambíciókkal rendelkezik a továbbtanulás terén. Ez is lerontja az eredményeket – tette hozzá az ukrán szakos oktató.

Marosi Mónika a közvéleménnyel egyetértve felháborítónak tartja a törvényt. A Tiszabökényi Általános Iskola magyar nyelv- és irodalomtanáraként az államnyelv oktatási módszerének tökéletlenségén kívül azonban felhívja a figyelmet olyan dolgokra is, mint a szakképzettség fontossága, a motiváció kialakítása és az ukránokkal való érintkezés hiánya.

– Jó lenne valamilyen cserediákprogram-szerűség kialakítása, ahol a gyerek találkozna ukrán nemzetiségűekkel és rákényszerülne arra, hogy gyakorolja az addig tanultakat, továbbá új ismereteket szerezzen – magyarázza a kétgyermekes édesanya. – A szülők hozzáállása is döntő lehet ebben a kérdésben. De ez minden tantárgynál így van, a szülő-gyerek-tanár hármasnak összhangban kell lennie. Nagyon jó lenne, ha az anyuka minimum egy fél órát rászánna arra, hogy leellenőrizze a gyermekét, és foglalkozzon vele.

– Ön mivel ösztönözte a gyermekeit a tanulásra?

– Nem kellett őket különösebben noszogatni. Érthető volt számukra, hogy szükségük van erre a nyelvre, mivel ebben az országban élünk. Fanninak nagyrészt még az általános iskolában sikerült elsajátítani az ukránt. Nagyon jó tanára volt, így megkedvelte a tárgyat, később külön órákra is járt belőle. Aztán felvételizett a munkácsi kereskedelmi szakiskolába, ahol begyakorolta a dolgot, majd pedig a munkahelyén is kamatoztatta a tudását. A kicsi is beszél ukránul, szép a kiejtése. Ha elmegyünk a városba, Petra egyedül is elboldogul az üzletekben.

Barta Dorina a Beregszászi Egészségügyi Koledzsben tanult, mégsem beszélte az ukrán nyelvet mindaddig, amíg el nem került a Munkácsi Gyermekkórház újszülött intenzív osztályára. Ott fél évbe telt, mire belerázódott. Az ok, amiért nem sikerült korábban elsajátítani a nyelvet, elmondása szerint abban keresendő, hogy színmagyar közösségben nőtt fel és nem is igazán érdekelte akkor az „idegen nyelv”.

– Mi a kulcs a nyelvtanuláshoz?

– Visszaemlékezve az ukrán nyelvórákra, az volt a legnagyobb gond, hogy a tanterv sem arra fektette a hangsúlyt, hogy megtanuljunk beszélni, hanem úgy oktatták, mintha már értenénk minden szót. Ezt így nem lehet – meséli a huszonegy éves derceni lány. – Két tanfolyamot is befejeztem a beregszászi főiskolán. Először az alapfokú nyelvtani ismereteket sajátítottam el, aztán a középfokút, viszont beszélni még ezek után sem tudtam. Bebifláztam, amit kell, aztán hazajöttem és mindenkivel magyarul beszéltem. Legelőször a felvételimnél kellett (volna) megszólalnom ukránul, tizenöt évesen. De mindenkivel ott voltak a szülei, ők fordítottak nekünk. Több felnőtt fiatalt a mai napig elkíséri valaki, hogy beszéljen helyette. A meducsiban nagyon nehéz volt, eleinte semmit nem értettünk. A szaktantárgyakat le kellett fordítanom, hogy megértsem, és csak azután tudtam megtanulni. Az évfolyamon kb. 90-en voltunk, abból 20-an magyarok. Négy évig egy szót sem váltottunk a többséggel. Mi, mint egy kis család, fogtuk egymás kezét és nem is akartunk ismerkedni velük. Viszont még ha akartunk volna, akkor sem ment volna a dolog, mert nem tudtunk hozzájuk szólni. Ha pedig bárki próbálkozott, kinevették, aztán teljesen elment a kedvünk az egésztől.

– Az ismerőseid megtanultak ukránul?

– A többség nem. A korombeliek és a kicsit idősebbek jó része már kiment külföldre. Errefelé kevesen tudnak és akarnak beszélni. Senki sem látja értelmét megtanulni az ukrán nyelvet, mivel ez az ország semmit sem kínál, nincs inspiráció. Ellenben az egyik munkatársam saját erejéből megtanult magyarul. Mindennap kiírt magának tíz szót, különórákra járt és teljesített. Most már Magyarországon tanul, és jól beszél magyarul. De addig nem lépte át a határt, amíg nem csacsogott.

Simon Rita

http://kiszo.hhrf.org

2017.10.08.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »