Tisza News - Túlélés, bármi áron


Túlélés, bármi áron


2017-10-12. Immár szinte minden szinten folyik az adok-kapok. A mindennapjainknak lassan nincs olyan bugyra, ahová ne furakodott volna be. Nem nehéz kitalálni: az ukrán parlament által elfogadott és az államfő által szentesített oktatási törvényről van szó.

És természetesen mindenkinek megvan a maga véleménye. A többség küzdelemre kész, s a törvényes kereteken belül a végsőkig is hajlandó elmenni. Van ugyanakkor, aki azt mondja, bizony a közösségünk is hozzájárult ahhoz, hogy a nyakunkra rátegyék a hurkot. Mások a kárpátaljai magyarság erkölcsi, majd fizikai halálát vizionálják. És olvastam olyan véleményt is, hogy megmentésünk egyetlen módja, ha szervezetten Magyarországra telepítenek bennünket…

Nem tudom, miért, a most kialakult helyzetben (is) apám története jut eszembe. A magyar királyi hadsereg határvadászaként került hadifogságba. Két évet húzott le a jelenleg a szakadárok által ellenőrzött Krasznij Lucs szénbányáiban. Sajnos a kelleténél ritkábban, de néha mesélt az ott eltöltött hónapokról. Ezekben az elbeszélésekben soha nem kapott szerepet a gyűlölet. Nem találkoztam bennük azzal sem, hányszor szeretett volna megszökni a szögesdrótok mögül, hányszor akart végső elkeseredésében 23-25 évesen öngyilkosságot elkövetni.

A fő hangsúlyt nála mindig azok a taktikák és technikák kapták, melyek a mindenároni túlélésben segítették. Megemlítette ugyan azt is, hogy sok bajtársa – főleg a dohányzók – egyszerűen éhen halt, de már azt emelte ki, hogy mivel az étkezésnél minden barakk jelszóra kapta az ételt, a barátaival direkt más-más helyen laktak, hogy megsúgják egymásnak azt, s kétszer-háromszor is ehessenek a káposztás löttyből. Mellékesen megjegyezte ugyan, hogy elkapták egyszer és majdnem agyonlőtték, mert azt akarták rábizonyítani, hogy szabotázsakcióra készül, de inkább arról beszélt, hogy miután megszületett a béke, és ők is szabadabban mozoghattak, miként sikerült elcsenni egy-egy darab, robbantáshoz használt selyemzsinórt. Hogyan cserélte azt a „bárisnyákkal” mahorkára, majd ez utóbbit a fogvatartókkal cukorra...

A lényeg – bár megsínylette azt a két esztendőt, hisz fiatalon hunyt el –, hogy túlélte. Valószínűleg fát is ültetett, de az biztos, családot alapított, házat épített és három gyermeket nemzett. Nekünk is a túlélési technikákon és taktikákon kell a fejünket törni. Lehet, nem is olyan nagy időről van szó…

Kőszeghy Elemér

http://kiszo.hhrf.org

2017.10.12.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »