Tisza News - A nacionalizmus kerékkötői


A nacionalizmus kerékkötői


2017-10-21. A nacionalizmus viszonylag fiatal ideológia, a XVIII–XIX. század fordulóján alakult ki, s a 19. század közepére – részben a nagy márciusi forradalmak hatására – több nyugat-, majd közép-kelet-európai államban egyre nagyobb teret nyert. Kialakultak a modern nemzetek, melyeknek fő jellemzői voltak, hogy a közös származás, nyelv, kultúra stb. kötötte össze őket.

A mai Ukrajna területén is nagyjából ekkor jelent meg, az itt élő emberek pedig elkezdték magukat ukránoknak nevezni. Azonban néhány dolog még hiányzott. Az ukrán közösségben a politikai öntudatnak csak a csírái léteztek, s ami igazán fontos, nem volt saját államuk. Nemzetállam nélkül pedig egy adott népcsoportot nem nevezhetünk nemzetnek, csak etnikumnak. Az annak létrehozására való törekvés meghatározta az ott élők mindennapjait, s a napjainkban sokat hangoztatott szeparatizmus fontos tényezője lett az ukrán közfelfogásnak.

1991-ben végül teljesülhetett az ukránok álma, megkapták a hőn áhított független államiságot, s egy negyed évszázad alatt olyan eszmék mentén rendezkedtek be, melyeknek korábban elszenvedői voltak, s amelyek ellen sok évtizeden át küzdöttek. A kisebbségek, a nagyobb önrendelkezésre törekvők pár esztendő alatt ellenséggé, szeparatistákká váltak. Hogy van-e különbség önmagában az akkori és mostani a szeparatizmus között, az csupán attól függ, ki gyakorolja a hatalmat. Hiszen egy regnáló hatalom sem engedheti meg magának sem a területi, sem pedig a gazdasági veszteséget. Igaz ez a nyugati modern „demokráciákra” is, elég csak Katalóniára gondolnunk. De talán emberi mivoltunkból adódóan sem tudunk olyasvalamit kiengedni a kezünkből, amit magunknak érzünk. Ennek kollektív tudatban való megnyilvánulása pedig arra adhat okot, hogy azt mindenáron védelmezzük. Az elvesztéstől való félelem, olyan paranoiába csaphat át, ahol mindenben és mindenkiben ellenséget látunk. Ebből építkezik a nacionalizmus, vagy még inkább a sovinizmus. Az ellenség ellen harcolni kell, elnyomni őt, minden eszközzel megakadályozni céljai elérésében, amely lehet az elszakadás is, attól függően, mivel bélyegezzük meg.

Ez a kórkép jellemző a jelenlegi ukrán hatalomra, de elég csak a történelemkönyveket fellapozni, ahol számos hasonlóval találkozhatunk. Kérdés csupán, tud-e a kormány saját, de elsősorban mások hibájából tanulni, az elvakultságot legyőzheti-e a józan ész, s a gyűlölködést felválthatja-e a tolerancia. Ez a ma feladata, s nemcsak számukra, hanem nekünk, átlagemberek számára is.

Molnár Csaba

http://kiszo.hhrf.org

2017.10.21.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »