Tisza News - Vissza a gyökerekhez


Vissza a gyökerekhez


2017-10-21. Még érezni a frissen festett padló és iskolabútor szagát. A folyosókon elült a gyerekzsivaj, a lépcsőkről sem száguldozik lefele senki. Már mélyen délutánban jár az idő, az osztályban a magyar tanfolyamra érkezettek lapozgatják jegyzeteiket, ismétlik a házi feladatot. Még várnak néhány percet a később jövőkre, aztán elkezdődik az óra.

A foglalkozás úgy zajlik, mint egy sima nyelvórán, csak a tanulók halántékát néhol már belepte a dér. Itt is a házi feladat ellenőrzésével kezdik. A tanárnő Kristofóri Viktória, figyelmesen hallgatja a válaszokat, javítja a hibákat, ahol kell, ismétli az ide vonatkozó szabályokat, táblára írt példákon magyarázza a ragozás fortélyait. Az osztályban mindenki figyel, látszik rajtuk az igyekezet, s az, hogy valóban érdekli őket, amit csinálnak.

– A csoport július elsején indult, 16 emberrel – mondja Kristofóri Viktória – és december 20-ig tart. Négyen különböző okokból lemorzsolódtak, a többiek viszont rendszeresen látogatják a foglalkozásokat. Sokuk már második alkalommal végzi a tanfolyamot, mert úgy érezték, nem sajátították el kellő mértékben a tananyagot. Az itt tanulók felnőtt emberek, kész célokkal, elképzelésekkel, s ezek felé haladnak tudatosan, tehetségükhöz mérten.

– Mi késztet egy felnőtt, tanulmányaikat régen befejezett embert arra, hogy beüljön az iskolapadba s nyelvet tanuljon? – kérdezem a jelenlévőket?

– Nálam ez a gyökerekhez való visszatérést jelenti – mondja Nagyija Pilipec –, édesanyám magyar nemzetiségű, én nem tanultam meg a nyelvet, s egy ideje érzem ennek a hiányát. A fiamat már magyar iskolába írattam. Nagyon örülök annak, hogy most én is lehetőséget kaptam visszatérni a gyökereimhez, megtanulhatom anyukám nyelvét, vagyis tulajdonképpen az anyanyelvemet. Érdekes, izgalmas nyelv, bár nem adja magát könnyen.

– Szeretném magam kipróbálni Magyarországon – mondja Vaszil Hapcsuk, –, édesapám valamikor Magyarországon élt, most én szeretném megtapasztalni, milyen ott az élet, s ehhez elengedhetetlen a nyelvtudás.

– A férjem és családja magyar nemzetiségűek, nagy részük Magyarországon lakik. Fontosnak tartom, hogy a fiam és én is tudjunk kommunikálni a rokonokkal – jegyzi meg Natalija Györgyös, aki a messzi Dimitrivgradból (Oroszország) került Kárpátaljára.

Az óra folytatódik, s mintegy célzásképpen a téma a jövő idő ragozása. Igény van a kisebbségi nyelvek tanulására a jövőben is, de vajon lehetőség is lesz rá?

Bökényi Magdolna

http://kiszo.hhrf.org

2017.10.21.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »