Tisza News - Eladott országok


Eladott országok


2017-10-24. A közelmúltban egy politikai elemző az egykori, szovjet érdekszférából levált államokat külföldi tulajdonban lévő országoknak nevezte, mely oly mértékben függnek a nyugati befektetőktől, hogy naivitás függetleneknek tekinteni őket.

Bár kormányaik eljátsszák a szuverenitást, de valójában annyi mozgásterük van, amennyit éppen adnak nekik. A cikk a visegrádi négyeket említi, vagyis Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát és Magyarországot. A külföldi kézben lévő bankok részesedése Lengyelország esetében 58, Magyarországon 80, Csehországban 82, Szlovákiában 98 százalék. A befektetések aránya is általában meghaladja az 50 százalékot.

Vajon miért született az írás? Valószínűleg azért, mert ezek az államok szembefordultak az Európai Unió migránspolitikájával, megpróbálnak határozottan vagy óvatosan a nemzeti értékek mentén politizálni. A cikk int: nem jó az oroszlán bajszát húzogatni. A felvetésnek van igazságtartalma, de azon is elgondolkodhatunk, mennyivel szabadabbak a nagy és középhatalmak a multijaiktól, ahol az anyacégek működnek. A gazdasági birodalmak már régen elszabadultak, már száz évvel ezelőtt is háborúkat robbantottak ki, országokat kényszerítettek a hadviselő felek közé, manapság választásokat döntenek el. A kelet-európai országok politikai „elitje” nincs sokkal rosszabb helyzetben, mint a nagyhatalmaké. Talán annyiban más, hogy itt kevesebbet törődnek a látszattal, minket nyíltan fenyegethetnek, és gyakran a harmadik-negyedik vonal bürokratái játszhatják a helytartót.

Ma már mindenki számára nyilvánvaló, a gazdasági érdek erősebb, mint a politikai akarat. Lehet, hogy törvényekkel átmenetileg megállíthatnak gazdasági térnyeréseket, de a végeredmény nem kétséges. A kelet-európai föld és piacvédelmi törvények, a génmanipulált élelmiszerek visszaszorítása. Előbb-utóbb mindez feloldódik vagy érdektelenné válik. Egyetlen fék működik velük szemben – a pénz. Ahol húszezer euró egy hektár föld, ott földvédelemre nincs szükség. De ahol csak ezer vagy kétezer, ott lehet találni strómant, akinek a nevére megveszik, és lehet találni politikusokat, akik a törvényhozásban is elkezdik a fellazítást. Az igazi gond az elképesztő árkülönbség, ami azonos hasznú termékek vagy szolgáltatások között tapasztalható, s amelyet nem gazdasági törvények határoznak meg, hanem az emberi kapzsiság.

Pekár István

http://kiszo.hhrf.org

2017.10.24.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »