Tisza News - Kijevben puhatolózott a Velencei Bizottság


Kijevben puhatolózott a Velencei Bizottság


2017-12-06. Mint a téma iránt érdeklődők számára közismert, az ukrán oktatási törvény 7., az oktatás nyelvéről szóló cikke nyomán keletkezett nemzetközi felháborodás következtében Ukrajna felkérte a Velencei Bizottságot, fejtse ki véleményét e jogszabály jogosságával kapcsolatosan. A helyszínen való tájékozódás céljából a nevezett grémium delegációja Thomas Markert, a Velencei Bizottság Titkárságának vezetőjével az élen, Kijevbe látogatott, ahol a kormány, a törvényhozás, valamint egyes nemzeti kisebbségi szervezetek képviselőivel is találkoztak. Az egyik ilyen találkozó keretében az UMDSZ képviseletében e sorok írójának is módjában volt kifejteni álláspontját a kérdésben. Mondandómban megpróbáltam tételesen felsorolni azokat az Ukrajna Alkotmánya és nemzetközi-jogi kötelezettségei által szavatolt és a kárpátaljai magyar közösség tagjai, mint Ukrajna állampolgárai által gyakorolt jogokat, melyeket e törvénycikk megszüntet. Többek között:

– megszűnik az állampolgároknak a joga az oktatás nyelvének megválasztására;

– a kisebbségekhez tartozó személyek ezentúl csak az óvodai és az iskola elemi szintjén részesülhetnek anyanyelvi oktatásban, de ott is csak az államnyelv mellett, értsd vegyes: kisebbségi-államnyelvű oktatásban;

– az ilyen oktatás nem az adott kisebbség nyelvén működő intézményben, hanem csak az ukrán nyelvű intézmények (hiszen a törvénycikk 1. pontja szerint minden oktatási intézmény ukrán tannyelvű) keretein belül külön osztályokban (csoportokban) valósul meg. Vagyis megszűnik az ukrántól eltérő nyelven működő intézmények létjogosultsága;

– megszűnik az anyanyelvi oktatás lehetősége (a jogalapja) mind a szakközép, mind a felsőoktatás kereteiben. Itt, amennyiben erre igény jelentkezik, esetleg megteremtik a feltételeit a kisebbség nyelvének, mint tantárgynak a tanulásához;

– ugyanakkor, megszüntetve e szinteken és formákban a kisebbségi nyelven történő oktatás lehetőségét, a jogalkotó hagy egy kiskaput a többnyelvű oktatásra, mivel egy vagy néhány tantárgy két vagy több nyelven is oktatható. De nem bármilyen nyelveken: erre csak az angol, és az EU más hivatalos nyelvei alkalmazhatóak.

– megszűnik a kisszámú nyelvi csoportok lehetősége alacsonyabb létszámú iskolák, osztályok, illetve csoportok létrehozására, és ezek működésének állami támogatására;

– megszűnik a magán oktatási intézmények alapítóinak joga az oktatás nyelvének kijelölésére;

– megszűnik az államnyelven működő iskolák kötelezettsége egy regionális vagy kisebbségi nyelv oktatására, és értelemszerűen a helyhatalmi szervek joga e regionális vagy kisebbségi nyelv kijelölésére;

– megszűnik a tudás minőségének külső értékelése céljából létrehozott tesztfeladványok kisebbségi nyelvekre való fordításának kötelezettsége és lehetősége. Vagyis ezután a továbbtanulásra jogosító tesztvizsgákat a tanulók csak államnyelven tehetik le;

– megszűnik az állam kötelezettsége a pedagógusok felkészítésére a regionális vagy kisebbségi nyelveken működő intézmények számára. Ami értelemszerű, hiszen ilyen intézmények nem is lesznek.

Szóltam e szabályozás diszkriminatív jellegéről, hiszen, nyelvi szempontokra való figyelemmel az ország polgárait 4 csoportra osztja. 1) az ukrán nyelvűekre, akik saját anyanyelvükön részesülhetnek oktatásban annak minden szintjén és formájában. 2) az őshonos népek nyelveit beszélőkre (ebbe a kategóriába az ukrán jogrend a krími tatár népet sorolja), akik jogosultak a középszintű oktatásra saját anyanyelvükön. 3) az EU valamelyik hivatalos nyelvét beszélő kisebbségekre, akiknek nyelvén esetleg egyes tantárgyak oktathatók az alapoktatáson túl más szinteken is. 4) a nem EU nyelveket beszélőkre, akik az előbbi kegyben sem részesülhetnek.

Hangot adtam annak a véleményemnek is, hogy e törvénycikk esetében nem véletlen tévedéssel, illetve hirtelen lelkesedésből elkövetett túlbuzgósággal, hanem egy tudatos, általános, a közélet minden területére kiterjedő ukránosítási folyamattal állunk szemben, melyet ékesen szemléltetnek a már korábban az elektromos média, illetve a közigazgatás területén a nyelvek használatát szabályzó jogszabályok, valamit a parlamenti többséghez tartozó képviselők által törvényhozás elé terjesztett három nyelvtörvénytervezet.

Valószínűleg mondandóm nem különösebben hatotta meg a téma iránt érdeklődőket, illetve nem sok újat tartalmazott számukra, mert hozzám intézett két kérdésük egyikében azt firtatták, igaz-e az ukrán hivatalosságok azon állítása, mely szerint a kárpátaljai magyarok nem tudnak ukránul, és nem is akarják megtanulni az állam nyelvét?

E találkozón a jelenlévő kisebbségek (a román, a moldáv, a lengyel) – a görög közösség és a Nemzeti Közösségek Kongresszusa interetnikus szervezet nevében szólók kivételével – támogatták az általam mondottakat.

A Velencei Bizottság de-cember 11.-re ígérte állásfoglalásának kihirdetését. Nehéz lenne túlbecsülni e dokumentum jelentőségét. És nem csak e konkrét probléma, az ukrajnai kisebbségek nyelveinek a közoktatásban való alkalmazhatósága tekintetében. E dokumentum fontos, precedens értékű választ ad majd a nemzeti kisebbségek jogai nemzetközi, illetve alkotmányjogi védelmének számos kérdésére. Például arra, hogy létezik-e egyáltalán e jogvédelem, vagy csak vonatkozó dokumentumok és normák vannak csupán?

Dr. Tóth Mihály alkotmányjogász

http://kiszo.hhrf.org

2017.12.06.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »