Tisza News - Ukrajna és a befagyasztott válság


Ukrajna és a befagyasztott válság


2018-04-06. A „méltóság forradalma” belesüllyedt a korrupció, a nacionalizmus és a szabadságról szóló szólamok fertőjébe – a Le Monde című francia lap így jellemezte Ukrajna mai helyzetét.

Maguk az ukránok ezt egyszerűbben intézik el, azzal a megállapítással, hogy az oroszbarát korrupciót a Nyugat-barát korrupció váltotta fel. Európa pedig még nem figyelt fel arra, hogy az új világháború kitörésének veszélye nem Koreánál, Szíriánál fenyegeti legjobban az emberiséget, hanem Ukrajnában.
Mert itt van meg legteljesebben mindaz, ami világháború-kirobbantó helyzetet teremthet. Már felálltak egymással szemben az orosz meg az amerikai fegyverek, és van egy nemcsak gazdasági válsággal, hanem anyagi, népesedési, egészségi, szellemi és erkölcsi szétzülléssel sújtott rendszer, amelynek élén korrupt és cinikus politikusok állnak, akik magukat úgy mentik, hogy megpróbálják ezeket a fegyvereket összeugrasztani.
Legelőször is emlékeztessünk arra, hogyan is állott elő ez a helyzet. Elsősorban Ukrajna az egyik áldozata lett annak, hogy elég gyorsan véget ért az a korszak, amelyben a NATO és Oroszország együttműködésének formáit keresték, Európa részének ismerte el Oroszországot, amelyet felvettek még a világ sorsának intézésére vállalkozó G7-nek nevezett csoportba is. Két okból. Egyrészt hatni kezdett az a felismerés, hogy az 1929–1933-as válságnak is a fegyverkezés vetett véget. Márpedig a fegyverkezés indoklásához méltó ellenfél kell, amilyen az USA számára csak Oroszország, Oroszország számára csak az USA lehet. Ki kell tehát élezni a kettő közti viszonyt.
Másrészt a politikai erők felismerték, hogy a hatalom megszerzéséhez többé nem ígérhetnek tizenharmadik-tizennegyik nyugdíjat (a görögök tizenötödikig jutottak), emelkedő életszínvonalat, biztos munkahelyeket, sőt bármit ígérnek is, a hatalmon fájó és népszerűtlen megszorításokra kényszerülnek. Ugyanakkor gyorsan felismerték, hogy erről úgy terelhetik el legkönnyebben a figyelmet és nyerhetik meg legegyszerűbben a tömegeket, ha elkezdik a mindig hatásos nacionalista jelszavakat pufogtatni.
E két tényezőnek a hatására következett be az, hogy megbuktatták a Janukovics-rendszert, amikor az EU arra kényszerítette őket, hogy válasszanak közte és Oroszország között. Már akkor világos volt, hogy ebben a fordulatban egy lelkiismeretlen, elvakult rendszer kerül hatalomra. Mert a fordulat olyan borzalmakban is bővelkedett, hogy a helyzet elmérgesítésére mesterlővészeket béreltek, hogy lőni kezdjék a tömeget. (Azt, hogy ez nem a kormányerők műve, leleplezte, hogy az áldozatok között volt 4 rendőr is.) Vagy felgyújtottak egy szakszervezeti székházat, hogy 40 ember bent égjen. Végül egy olyan korrupcióra épülő rendszert teremtettek, amelynek élén az a Porosenko áll, akinek még nemzetközi korrupciót leleplező Panama-iratokban is ott a neve.
Így állt elő az a helyzet, hogy egy Oroszországtól függő, gazdaságilag amúgy is gyenge országban kialakult egy rendszer, amely a nacionalizmusát elsősorban az oroszok, de a többi kisebbség elleni uszításban éli ki. Ennek a képletnek az első részét, az Oroszországtól való függőséget mutatja két dolog is. Egyrészt az, hogy az ilyen ellenséges állapotban – és még 2017-ben – is kivitelében-behozatalában egyaránt Oroszország az első számú partner. Másrészt az, hogy Ukrajnában a télen nemegyszer szünetelt a tanítás, mert a fűtéshez hiányzott az orosz gáz, az Európából érkező pedig drágább és kevés is.
Még beszédesebb adatokkal mutatható ki az, hogy az ország gazdaságilag mennyire gyenge lábon áll. Ukrajna a térség egyetlen olyan országa, ahol harminc év elteltével alacsonyabb az egy főre jutó nemzeti jövedelem, mint 1988-ban. (A CIA Word Factbookjának kimutatása szerint 8700 dollár, ezzel szemben még Koszovón is 10 400, Szerbiában 15 200.) 2008-ban már majdnem elérte az 1988-as szintet, de akkor jött a fordulat, amelynek hatására egyetlen év alatt 40 százalékkal zuhant ez a fejenkénti jövedelem.
A képlet harmadik része – a tobzódó nacionalizmus – pedig elsősorban a kisebbségek elleni politikával akarja fenntartani a korrupció miatt elszámoltatástól félő rendszert. Ez főképpen oroszellenesség. Nem vitás, hogy azt táplálja Putyin orosz elnök is, aki támogatottságát szintén elsősorban az „erős elnök – erős Oroszország” jelszóval fémjelzett politikával akarja garantáni. Ezért a helyzetet arra használta ki, hogy megkaparintsa a Krím-félszigetet.
A hirtelen két „népköztársaságot” létrehozó oroszok azonban nem akarnak kiszakadni az országból, de nem is akarnak olyan rendszerben élni, amely nyelvüktől és iskoláiktól akarja megfosztani őket. (Ukrajna lakosságának 17,3 százaléka orosz, de 29,6 százaléka oroszul beszél, és van még hét kisebbsége is.) Ez a nacionalizmus szembeállítja Ukrajnát valamennyi szomszédjával. Leghatározottabban Magyarország száll síkra a magyar kisebbség védelmében, de ott van Románia, Moldávia és Lengyelország is. (Az utóbbi még azért is Kijev ellen van, mert nemzeti hősként ünnepli azokat a fasisztákat, akik náluk háborús bűnöket követtek el.)
És ennek a rendszernek fennmaradásához szüksége van arra, hogy kiélezze a helyzetet. Incidenseket provokált ki, nehogy Trump változtasson az amerikai állásponton. A parlament törvényt fogadott el a „keleti területek visszaszerzéséről” stb. Teszi mindezt akkor, amikor az országban már 20 ezer amerikai katona van, Oroszország pedig nem tűrné el a szakadár területek erőszakos elfoglalását. Hát nem elég ez a háborús veszély felidézéséhez?

Bálint István

https://www.magyarszo.rs

2018.04.06.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »