Tisza News - Miért jó a magyar összefogás?


Miért jó a magyar összefogás?


2015-09-08. Mielőtt a címben feltett kérdésre megpróbálnék választ adni, érdemes egy pillantást vetni a múltba. Ha másért nem, azért, hogy tudjuk, honnan is jutottunk el a mába, amelyben a Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) választási együttműködést kötött.


2013. június 12-én, az Önkormányzati erőviszonyok című, a TiszaNewson megjelent írásomban vetettem papírra: a beregszászi időközi polgármester-választás eredménye nem módosított a legutóbbi, 2010-es helyhatósági megmérettetésen kialakult helyzeten. Az országos szövetség sokkal erősebb az önkormányzatokban, mint a kulturális szervezet. Akkor az UMDSZ négy, a KMKSZ három képviselőt delegált a megyei tanácsba. Az ungvári, munkácsi, beregszászi és nagyszőlősi járási tanácsokba az országos szövetség összesen 36, a kulturális szervezet 21 főt juttatott be. Továbbra is az UMDSZ adja a legmagyarabb kárpátaljai város, Beregszász polgármesterét, a városi tanács képviselőinek tekintetében 10–3 az arány az UMDSZ javára. 2010-ben a magyarlakta községek polgármestereinek tekintetében pedig — 40–9 — az országos szövetség lényegében „kiütötte” riválisát.

Most ismét egy helyhatósági választás előtt állunk. A helyi választásokról szóló új törvény olyan feltételeket támasztott a magyar pártokkal szemben, amelyek lényegében kikényszerítették az együttműködést. Azt, amit tíz éven át képtelen volt a józan ész, az ukrán törvényhozás (akaratlanul) megoldotta. Mindez egyébként semmit nem von le a magyar kormány és személy szerint Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár érdemeiből, hiszen a hivatalos Budapest mindent megtett annak érdekében, hogy létrejöjjön a magyar–magyar összefogás. Bizton állítható, nélküle talán még az említett jogszabály „abroncsa” is gyengének bizonyult volna.

Az együttműködést immár aláírásukkal is megerősítették a felek, ugyanakkor lehetnek olyanok, akik talán keserű szájízzel veszik tudomásul a szerződés tartalmát. Abból ugyanis kiderül: bár két egyenrangú fél kötött megállapodást, a dokumentum a KMKSZ-t hozza aránytalanul kedvezőbb helyzetbe — holott az előző helyhatósági választás erőviszonyai ilyesmit semmiképp sem indokolnak. Az együttműködés egyébként nem teljes, hiszen a közös indulás nem terjed ki egyértelműen (kötelezően) minden magyarlakta közigazgatási egységre. Másrészt logikus lett volna, hogy ha a kulturális szövetség indítja a megyei listát, az UMDSZ adja a listavezető személyét — vagy fordítva.

Mégis, mindezen feltételek ellenére azt kell, hogy mondjam, az UMDSZ vezetése jól döntött, hogy hű maradt az összefogás eszméjéhez, és aláírta a megállapodást. Nem azért, mert a szervezet(ek)nek nem volt más választásuk, hiszen mindig van. Ukrajna azonban olyan időket él meg, mint az elmúlt 24 évben sohasem, és ugyanez a kárpátaljai magyarságról is elmondható. Közösségünk tagjainak ráadásul a többi ukrán állampolgárhoz képest többet kell elviselniük, hiszen a gazdasági és pénzügyi (stb.) válság mellett őket nemzetiségi alapon is hátrány éri. Bizonyos értelemben „befogott” minket a szakadék, és jelen helyzetben nem lehet nem együttműködni. A magyar–magyar összefogás azért jó, mert szervezeteink a korábbiaktól eltérően nem egymást fogják a legnagyobb ellenfélnek tekinteni, és ezzel ténylegesen, politikai értelemben is összefoghatják a kárpátaljai magyarságot (Ez 1989 után egy darabig működött. Az érdekképviselet azóta sem volt olyan erős.).

A dokumentum túlmutat a helyhatósági választáson, és megteremti a lehetőségét annak, hogy azt követően is egy legyen a tábor a két zászló ellenére. A programok tekintetében lényegi akadály nincs, az emberi gyengeség pedig, mint a példa is mutatja, legyőzhető.

Tárkányi Botond

TiszaNews

2015.09.08.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »