Tisza News - Egy X. századi „csodafegyver” XXI. századi feltámadása


Egy X. századi „csodafegyver” XXI. századi feltámadása


2016-06-13. „Gyorsabban, magasabbra, erősebben” – hangzik a modern olimpiák jelmondata és bizony még az úgynevezett nem olimpiai sportágak művelőit is ez a hármas elv vezérli. Ha pedig sebességről, távolságról, erőkifejtésről van szó, az ember óhatatlanul is egy kilőtt nyílvesszőre kezd asszociálni.

Igaz, hosszú út vezetett a régmúlt időktől, amikor még halálhörgés kísérte az íjhúrok dalát, máig mikor már sporteszközzé szelídült ez az egykoron birodalmakat felemelő és porba döntő fegyver, de ma is vannak mesterei, akik nem a csatamezőkön, hanem a sportpályákon mutatják meg, ki a legény a gáton. Az íjban ráadásul van valami ősi, atavisztikus, ami óhatatlanul megfogja az embert. Ha pedig ez az „összehangolódás” megtörtént, már csak egy lépés az, ahová Mónus József világrekorder, távlövő íjászbajnok eljutott.

– Sportembernek vagy hagyományőrzőnek tartja magát? – tettük fel a kérdést a Vereckei-hágón, ahová a honalapító harcosok előtti tiszteletadás hozta el a bajnokot.

– Leginkább egy hagyománytisztelő sportember lennék, aki keresi önmaga és sporteszköze határait.

– Ez mit jelent az ön olvasatában?

– Elsősorban azt, hogy igyekszem dicsőséget szerezni a magyar nemzetnek. Noha az íjászat távlövő versenyszámai nem találhatók meg az olimpiákon, keleten – Dél-Koreától Mongólián át Japánig – és nyugaton – az USA-ban – egyaránt népszerű sportról van szó. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a 2007 óta elért 17 világrekordom, 5 vb-érmem és 3 Eurázsia Bajnoka címem is hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországot és hazánk történelmét megismerje a nagyvilág.

– Valaha egy török janicsár – aki nyilván korának Mónus Juszufja lehetett – állítólag átlőtte a Boszporuszt. Elmondhatjuk tehát, hogy ősi sportról van szó?

– Többször jártam Törökországban, alaposan körbejártam ezt a Boszporusz-átlövő legendát, de több mint valószínű, hogy magát a szorost nem lőtte át az illető, mert ennek semminemű nyoma nincs az oszmán állam történetírásában. Ugyanakkor a középkori török harcosok nagyon is számon tartották a legendás távlövéseket, és ma ezeknek a helyén emlékművek, emlékoszlopok állnak. Állítólag viszont a Boszporusz legkisebb, 750-800 méteres szélességénél nagyobb lövéseket is tettek ezek a régi íjászok. Persze az akkori rekordvadászoknak egy kicsit könnyebb dolguk volt, hiszen nem időre, versenykörülmények között lőttek. A korabeli íjászok képesek voltak hetekig-hónapokig várni, míg ideálisakká nem váltak az időjárási körülmények és az ún. „szélröptetéses módszerrel”, a légáramlatot meglovagolva lőtték ki nyilaikat. A hivatalos, hitelesített világrekordot ennek ellenére 2010-ben a budapesti Nyílegyenes Távlövő Bajnokságon sikerült megdöntenem, amikor egy 784 éves teljesítményt szárnyaltam túl 508,74 méteres lövésemmel.

– Mesélne a felszereléséről?

– Nagyon szívesen, hiszen a visszacsapó reflexíj – amit honalapító őseink is használtak – évszázadokon keresztül uralta a pusztákat. A szkíta, hun, avar, kazár, mongol és persze a magyar birodalmak felemelkedése is ehhez a fegyverhez köthetők. Korának csodafegyvere volt, mellyel a képzett harcosok elsöprő fölényt tudtak biztosítani. Megépítése magas fokú technikai jártasságot igényelt és ezért talán pont a reflexíj a legjobb példa arra, hogy az európai krónikák által vad, barbár emberevőnek tartott pusztai nomádok valójában milyen fejlett civilizációt hoztak létre. Maga az íj juharfából, szaruból, állati inakból és enyvből készült. Erejére jellemző, hogy az egyik rekordkísérletekre használt íjam szabályos megfeszítéséhez mintegy 65 kilogrammnyi húzóerő kell. Ez azt jelenti, hogy az ideget markoló három ujjamnak ekkora súlyt kell megtartania, de a X. századi őseink csatában nem ilyen erős íjakat használtak. A honfoglaló magyar vitézeké kb 35-40 kilogrammos húzóerőre volt kalibrálva, hiszen egy harcos a csatában több tucat lövést is leadott, de ez is elég volt ahhoz, hogy megfelelő páncéltörő nyílheggyel akár a sodronypáncélos lovagból is sündisznót csináljanak. Ezt pedig szó szerint kell érteni, mert egy képzett harcos akár 12-15 lövést is leadhatott percenként. El lehet képzelni, milyen pusztítást végezhetett egy ilyen zárótűz, aminek hatásos lőtávja akár 300 méter – az európai botíjak lőtávjának a duplája – is lehetett. Ugyanakkor tény, hogy pont páncéltörő nyílhegyekből van legkevesebb őseink sírjaiban, tehát a korabeli ellenségeik korántsem olyan talpig vasba öltözött páncélos lovagok lehettek, mint ami a köztudatban él.

– Eddig csak a távokról és tűzgyorsaságról beszéltünk, de mi a helyzet a pontossággal. Vagy egy hagyománytisztelő távlövő íjász csak úgy a vakvilágba eregeti a vesszőit?

– A korabeli harcászat nem követelte meg a Robin Hood-féle „nyílvessző-hasogató” pontosságot, de azért egy bizonyos fokú precizitás elengedhetetlen volt. Esetemben több alkalommal is sikerült bebizonyítani, hogy a puszta nomád íj nemcsak erős, nagy hatótávolságú és nagy tűzgyorsaságú fegyver volt, hanem értő kezekben igencsak pontos is. 2009 óta zsinórban nyerem a hosszútávú céllövő versenyeket, amelyeken 240 méterre elhelyezett 140x140 cm-s nagyságú célba kell beletalálni. Leghosszabb céllövészetem a 2012-es Kurultáj-on (a Kurultáj a türk népek törzsi gyűlése) Bugacon, Attila nagyfejedelem halálára emlékezve (Attilla Kr.u. 453-ban hunyt el) tettem, amikor 453 méterre kirakott céltáblába talált bele a nyilam.

– Van utódja, tanítványa, vagy ismét évszázadokat fogunk várni a következő rekordokra?

– Szerencsére két nagyon tehetséges tanítványom is van. Fiam, Mónus László jelenleg 22 éves, és eltökélte, hogy előbb-utóbb túltesz az apján. Mi több, a céllövő íjászatban a gyengébb nem is aktívan részt vesz. Egy 18 esztendős egri kislányhoz, név szerint Prokaj Kiarához ugyanis nagy reményeket fűzök, aki vadászíjászatban az általam készített íjjal remekel. Számomra ők a letéteményesei annak, hogy a magyarok nyilai utánam is dicsőséget szereznek majd nemzetünknek.

Matúz István

http://kiszo.hhrf.org/

2016.06.13.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »