Tisza News - Csak azért is, ria, ria!


Csak azért is, ria, ria!


2016-08-06. Rióban ma harmincegyedszer lobbant fel a nemzetek egyetértését, a békét, a megértést, az emberség diadalát hirdető olimpiai láng, de mindennek valahogy nem lehet tiszta szívből örülni. Nem lehet, mert a város, mely eddig a focivarázst, a falatnyi bikinis, kávébarna csajokat, a rum-koktélokat és a szambát jelentette, mostanra a favellák bandáiról, a zikavírusról, a fertőzött tengerpartokról híres.

Megértük, hogy komoly félelemmel nézzük a kiutazó küldöttségeket és persze közben jönnek a „jóhírek”. Példának okáért az ausztrálok csapatát eddig csak a jégeső nem verte el, de volt már részük falból kilógó elektromos-vezetékekben, eldugult WC-ben és egy aprócska tűzesetben, meg azt követően egy még apróbb tolvajlásban. Ja és a legújabb hírek szerint kálváriájuk nem ért véget, mert az aussi-csapat pár tagja jelenleg éppen a budirafutás rekordját igyekszik megjavítani.

Mindemellett pedig van egy olyan érzésem is, hogy az olimpiai eszme is egyre inkább művivé és mesterkéltté kezd válni. Megeshet, hogy a Shakespeare-idézet, mely szerint „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő”, a végén igaznak bizonyul, a dicső Nyugat pedig saját szerepeinek rabjává válik. Végtére nem merünk színt vallani, hogy az olimpia igenis a pénzről szól, és ennek érdekében tudományos alapossággal doppingoltatjuk versenyzőinket. Hogy nem vesszük figyelembe a rendező ország gazdasági-biztonságpolitikai realitásait. Hogy a nagy egymásraborulás mögött gyilkos indulatokkal viseltetnek egymás iránt a nemzetek. Hogy a sport önfeledt örömét már nyomokban sem lehet kimutatni azokban a küzdelmekben, amiket EPO-n hizlalt embergépek művelnek.

Ezek után a kedves olvasó most biztos azt mondja, hogy akkor menjek és az olimpiai közvetítések helyett nézzem valamelyik szap- panopera epizódjait, erre azonban képtelen vagyok. Inkább sörrel és rágcsálnivalóval ülök majd a képláda előtt és rekedtre ordítom magam, hogy HAJRÁ, MAGYAROK!!! Miért? Nos, csak azért, mert nemcsak a nagy színdarab szereplői, hanem a néző, a drukker is gyarló.

Hiszen valljuk be, csak jó érzés az, mikor felkúszik a zászlórúdra a magyar trikolór és megszólal az „Isten, áldd meg a magyart”, mégha százszor is tudjuk, hogy a nemes és tiszta küzdelem egyáltalán nem tiszta és minden, csak nem nemes.

Matúz István

http://kiszo.hhrf.org

2016.08.06.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »