Tisza News - Borbély László: az összefogás nem elég a parlamenti választásokra


Borbély László: az összefogás nem elég a parlamenti választásokra


2016-08-23. Az RMDSZ helyhatósági választások utáni, parlamenti választások előtti helyzetéről kérdeztük Borbély László képviselőt. Interjúnk második részében a szövetség veterán politikusa az őszi kampány kihívásairól, a versenypártokhoz való viszonyulásról beszélt. Az első részt itt olvashatja el.

Mi várható a parlamenti választásokon az RMDSZ szempontjából?

Szerintem a szórvány hozza majd a formáját. És még akár Közép-Erdély is. A két tömbmegyében viszont, ahol mindenki tudja, hogy esetleg egy román bejut, de több nem, nagyon meg kell magyarázni a választóinknak, hogy nem csak a két megyéért mennek el szavazni, hanem azért, hogy az egész romániai magyarság legyen méltóképpen képviselve az ország parlamentjében. Az öt százalékos küszöb elérése nagyon fontos. Akkor is, ha a parlamentben elértük – mert azért arra odafigyeltünk, hogy legyen egy bizonyos kivétel, garancia –, hogy ha négy megyében több mint húsz-húsz százalékot elérünk, akkor már biztosan bejutunk. De nem mindegy, hogy huszonnyolc-harminc képviselőnk lesz, vagy tizennyolc-húsz. A háttéregyeztetéseket pedig meg fogja nehezíteni az, hogy rajtunk kívül szinte biztosan be fog jutni legalább egy kisebb párt. Úgy néz ki. Bár ne jutna be egy se, de be fog jutni.

Van egy tippem, hogy melyik. És akkor…

És akkor nem csak velünk kell leülniük tárgyalni, hanem azzal a másik párttal is. Ha elegen vagyunk, akkor – annak alapján, amit mi felgyűjtöttünk hitelességben, erkölcsi tekintélyben, szakmaiságban – a nagy pártok nagyobb eséllyel ülnek le az RMDSZ-szel tárgyalni; de ha kevesen vagyunk, és nem tudjuk valamelyik erőt mi kormányra juttatni, akkor nyilván másfelé fordulnak.

Milyen következményei lennének egy esetleges kevésbé jó szereplésnek?

Többször elmondtam, isten őrizzen tőle, de ha nem vagyunk ott a parlamentben, fél év múlva már a véleményünket sem kérdezik meg. Egyszerűen leírnák a magyar közösséget, és akkor persze mehetnénk mindenféle petíciókkal az Európai Unióhoz meg ahova csak akarunk. Én nem azt mondom, hogy csupa látványos eredményeket értünk el a parlamentben, hiszen időnként, ahogy most is már négy-öt éve, bizony stagnálunk, még visszafelé is lépünk, és ez nagyon fájdalmas, de akkor is csak úgy tudjuk képviselni a magyarság érdekeit, ha ott vagyunk az ország törvényhozásában. Különben a stagnálásunk összefüggésben van azzal is, ami a világpolitikában, az Európai Unióban, a régiónkban történik; abban is gyökerezik az oka Románia lemaradásának például a kisebbségi jogok terén is. Egy szó, mit száz, a parlamenti választásokra nagyon össze kell fognunk.


Fotó: Facebook

Intenzív kampány, alapos felvilágosító munka...

Nagyon fontos, ezt éreztem én is, mások is az utóbbi években: a személyes jelenlét. Hogy próbáljunk minél több emberhez eljutni. S ennek megvannak a különböző technikái. Főleg nagyvárosokban nagyon nehéz eljutni a választókhoz, most már nem elég egy-két nagygyűlést, egy-két koncertet szervezni, s azzal el van intézve, eljönnek az emberek szavazni. Nagyon nagy szerepe lesz a szociális médiának, tehát a Facebooktól elkezdve minden ilyen internetes tartalomnak. Erre nagyon oda kell figyelni, akárcsak a külföldön dolgozó romániai magyarokra. Egyelőre azt látjuk, hogy a külföldi szavazás témája a románoknál az ingerküszöböt sem érte el.

Nem hiszem, hogy túlzott reményeink lehetnének, amilyen kitartó RMDSZ-ellenes propaganda folyt sokáig. A regisztráció, ha jól tudom, egyelőre nem túl fergeteges.

Két része van a külföldi szavazásnak. Az egyik levélben történik, ehhez szükséges regisztrálni. A másik az, hogy az arra jogosultak, ugyanúgy, mint eddig, elmehetnek szavazni a külföldi szavazóhelyeken. Persze ott is mozgósítás szükséges. Szerintem országos szinten most távolról sem lesz olyan nagy a jelenlét, mint 2014-ben.

A dolognak lehet egy olyan háttere, hogy a külföldön dolgozók közül sokan nem szeretnék az előregisztrálással kiadni az adataikat. De térjünk vissza a mi berkeinkbe. Tudható, hogy jelenlegi parlamenti képviselőinknek hányad része akar ismételni?

Nincs leltár, mert most zajlik a jelölés, és szeptember elején zárul le, addig kell letenni a jelöltlistákat a megyékben. A régi kollégák közül egyesek folytatni akarják, mások nem. A megyei megméretkezéseken dől el, kik lesznek a jelöltek. Ha négy vagy nyolc évig parlamenti képviselő voltál, még nem azt jelenti, hogy a továbbiakban is az leszel. Itt többes jelölés van, szavazás, és nincsenek előre kibérelt helyek. Ami Maros megyét illeti, köztudott, hogy nagy váltás lesz. Azt is leszögeztem, hogy én nem indulok.

A váltás nemzedékváltást is jelent?

Természetesen. Mi harmincöt-negyvenéves korunkban kezdtük, és most hatvan-hatvanöt évesek vagyunk. Akik utánunk jönnek, úgy látom a friss bejelentkezőkön, harmincas-negyvenesek, de talán van ötvenes is. De mondom, ez egyelőre nyitott kérdés.

Hány Maros megyei képviselőnk lesz?

Legalább három. Ismeretes, hogy a honatyák száma le fog csökkenni. Tehát lesz legalább három képviselőnk, és esélyt látok arra, hogy két szenátorunk is bejusson. Hogy személy szerint kik, az rövidesen eldől. Ez is az RMDSZ demokratizmusát mutatja: rábízza a megyékre, hogy állóurnás szavazással vagy bővített küldöttgyűlésen döntsék el. A folyamat most zajlik. Bízom benne, hogy az új parlamenti embereink – akiket az elején természetesen segíteni kell és segíteni fogunk – továbbviszik a munkánkat. Maros megye magasra állította a lécet, azzal, hogy milyen csapat volt itt: RMDSZ szövetségi elnök, államelnökjelölt, úgymond a külügyminisztere az RMDSZ-nek, miniszterek – olyan emberek, akik úgy érzem, bizonyítottak. Hogy ez most változni fog, nem baj. Itt a parlamenti választásoknál az lesz a tét, hogy mozgósítsuk a magyarokat. Van úgymond megegyezésünk a Magyar Polgári Párttal.

Apropó, mi várható a magyar versenypártok részéről?

Most már nyíltabban el tudom mondani: én úgy látom, hogy a választóink nagyon bölcsek és tudják, hogy mit kell tenni. Az eltelt huszonhat évben minket megpróbáltak mindenféle skatulyákba beilleszteni: hogy baloldal, hogy kormánypárt, hogy túl sok kompromisszumot kötünk stb. És ugye megjelent két ellenpárt, amelyik 2008-ban és 2010-ben ellenünk indult. Elég nagy támogatottságuk volt Magyarországról egy időben, nagyon jól tudjuk, akár kampányban, akár más jellegű támogatást illetően. Meg hát az ellenzéki mindig szimpatikusabb, nem? Szemben a kormánypárttal, a bársonyszékekkel, a húsosfazékkal... Ismerjük ezt a retorikát. Nem beszélve a romániai magyar sajtóról. Erdélyben egy pillanatig sem volt olyan helyzet, hogy az RMDSZ uralta volna az egész sajtót. És ez most sincs így.

Meg lehet nézni a „szórást”.

Tényleg versenyhelyzet volt, azt akartam mondani. Persze, nekünk ott voltak a polgármestereink, de ellenük is lehetett azzal kampányolni, hogy jöjjenek az újak, jöjjenek azok, akik egy más jellegű, sokkal radikálisabb nemzetpolitikát képviselnek... Ez mind elhangzott. A választópolgárok 2012-ben azt mondták, hogy igen, ezek a kis pártok kifejtették a véleményüket, de mi azért mégis nyolcvanhét vagy nyolcvannyolc százalékban az RMDSZ-re szavazunk. Miért? Egyrészt azért, amit a szövetség több mint két évtized alatt letett az asztalra, másrészt a hozzáértés, a professzionalizmus miatt, meg ami a dolgok hátterében van. Én tényleg, évek óta képtelen vagyok kiismerni ezt a két pártot: mégis, mit akarnak? Így lehetnek a választók is, már belefáradtak abba, hogy jó, fiúk, megértettük, hogy ti kiálltok, és tüntetünk, és elmegyünk mindenféle rendezvényre – de ezen kívül tudtok valamit is nyújtani, ami nekünk a mindennapi életünkben, a jogainkat illetően fontos? És véleményem szerint ők erre nem voltak képesek hiteles választ adni.

A velük való tárgyalásnak nincsenek esélyei?

Persze a dialóguskészség meg kell hogy legyen. Leülünk tárgyalni. De én nem gondolom, hogy pusztán az összefogás a legfontosabb, anélkül, hogy melléje tegyünk még valamit. Azt mondják, na, akkor fogjunk össze. De hát összefogunk! Összefogunk a választókkal, összefogunk a magyar közösséggel. Ám az összefogást nem csupán a választási statisztikák kell hogy mutassák. Marosvásárhelyen „mindenki” támogatta Soós Zoltánt, hál istennek, és mégse tudtuk megnyerni a választást. Ha az összefogás olyan látványosan működött volna, akkor a magyarok hetvenhat százalékának csak el kellett volna mennie szavazni.

Megfogalmazok egy axiómát: az összefogás nem serkenti a részvételt. El lehet ezt mondani?

Nem. Én úgy fogalmaznék, hogy az összefogás nem elég. Nem elég ahhoz, hogy a választót rávezesse, hogy feltétlenül szavaznia kell. A választási adatok bebizonyították, hogy nincs nagy különbség az eredményben az összefogás és a versenyhelyzet között.

A veszély inkább mozgósító tényező?

Igen, ahol nincs belső ellenjelölt, ott jó összefogni a veszély ellen, növelni a képviseletet. De hát Vásárhelyen most lehet, hogy többségben lennénk, vagy legalábbis biztos, hogy egy tanácsosunkkal több lenne, ha az Erdélyi Magyar Néppárt itt nem indított volna külön listát. Tehát az összefogást nem szabad fetisizálni. Az már a rossz vicc kategóriájába tartozik, amit most, a parlamenti választások közeledtével az Erdélyi Magyar Néppárt csinált. Két szenzációs húzásuk volt. Az egyik: kirúgták a pártból azt a néhány ismert embert, aki tényleg képviselt valamit, akinek voltak eredményeik, tekintélyük, Kolozsváron Gergely Balázst, Marosvásárhelyen Portik Vilmost. Azt a Portik Vilmost, aki nem jött fel az RMDSZ listára, mert nem akart megosztó tényező lenni, és nem jelöltette magát és EMNP listán sem, mert támogatta Soós Zoltánt. A második helyet ajánlottuk fel neki az RMDSZ listáján, de nem vállalta. És úgy kirúgták Portik Vilit, hogy a lába se érte a földet. A másik zseniális ötletük a parlamenti választásokra az volt, hogy Gyergyószentmiklósra az EMI táborba (amely köztudottan a Jobbikhoz kötődik, s olyan megnyilvánulásoknak a helye, amikkel én sem és úgy tudom, az RMDSZ sem ért egyet) Szilágyi Zsolt meghívta Bíró Zsoltot és Kelemen Hunort, hogy ott, táborozás közben döntsék el, mi legyen a parlamenti választásokra az összefogással. Ez több mint amatőrizmus, aki ilyen javaslatot tesz, az gyakorlatilag nyilván nem akar tárgyalni.

Nem mentek el, természetesen...

Hát persze, hogy nem. Nem mentünk el oda soha. Sem Kelemen Hunor, sem mások. Összegezve: kell az összefogás, az nem igaz, hogy nem kell, de meg kell nézni, hogy mi a tartalma. Az MPP ügyesen taktikázott, el kell ismernem. Rájött arra, hogy nincs mit erőltetni, és néhány helységben tényleg eredményesen összefogtunk. A parlamenti választások távlatában viszont a probléma az, hogy hogyan lesz utána.

Mi lesz az RMDSZ súlya?

Fel kell mutatni egy olyan szervezetet, amelynek hitele van. Ezért mondom, hogy a tulipán az egy brand. Például nem hiszem, hogy Soós Zoli kevesebb szavazatot kapott volna, ha a tulipán jele alatt indul. De megértettem, ne legyen az, hogy mi kisajátítjuk stb. Ilyen a politika, szükséges a kompromisszum. De a kompromisszumnak is van határa. A választások közeledtével nem muszáj rögtön arra gondolni, hogy ha nincs összefogás, összedől a világ. Meg kell nézni, hogy megéri vagy sem.

Összefogás és megosztottság... Hogyan látja, a parlamenti választásokon százalékban mennyit visznek el a magyar versenypártok?

Az MPP-vel, úgy látom, sikerül kiegyezni. Az elképzelés az, hogy biztosítunk nekik két helyet az RMDSZ listán. Az EMNP pedig... lassan tényleg az az érzésem, hogy ki akarja írni magát a politikából. Ha megint indulnak ellenünk, bejutni nincs esélyük, de csupán néhány tízezer elvitt szavazattal is gyengítenek. Másfelől az, hogy 2012-ben elég sok megyében indítottak jelölteket, tapasztalattal is szolgálhatott. Tudni kell, hogy minden jelöltnek előre le kell tennie egy bizonyos összeget, és ha elért szavazatainak a száma nem éri el a két százalékot, akkor az az összeg elúszott. Tehát 2012-ben elég nagy összeget veszítettek, valószínűleg volt miből, de ez a hazardírozó politika felelőtlenség. Tehát tudod, hogy semmi esélyed nincs, mégis, egyszerűen csak azért is... ezt soha nem szerettem, ezt a csakazértist. Meglátjuk mi lesz. Én remélem, hogy az utolsó pillanatban rájönnek: nem éri meg nekik, hogy ellenünk induljanak.

Megnyerjük a parlamenti választásokat?

Véleményem szerint a választásokra ismét erősen össze kell fognunk a magyar közösséggel, az RMDSZ-ben mindenkinek oda kell tennie a csülköt, ki kell vennie részét a szervezésből, és ha el tudjuk juttatni üzenetünket a választóinkhoz, akkor nem lehet gond.

Ágoston Hugó

http://www.maszol.ro

2016.08.23.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »