Tisza News - Autonómia: ábránd vagy realitás?


Autonómia: ábránd vagy realitás?


A szervezők becslése alapján 120 ezren, a román hatóságok állítása szerint 15 ezren vettek részt vasárnap a Székelyek Nagy Menetelésén, amelyen a résztvevők kinyilvánították: élni akarnak az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követelik Székelyföld államon belüli önkormányzását.

Dr. Tóth Mihály, a jogtudományok kandidátusa, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) tiszteletbeli elnöke szerint a székelység számára rendkívüli fontosságú, hogy a romániai közigazgatási reform keretén belül milyen közigazgatási és gazdaságirányítási régió részei lesznek, azaz elenyésző kisebbséget vagy domináns többséget alkotnak-e majd. A nemzetközi dokumentumok, így a nemzeti kisebbségek jogairól szóló Európai Keretegyezmény arra kötelezi az államokat, hogy az ilyen közigazgatási átszervezések során ne darabolják különböző egységekbe a kisebbségek által lakott területet, azaz a székelység megmozdulását és követelését nemzetközi jogi szempontból teljes mértékben legitimnek kell tekinteni. A nemzetközi közvélemény annyiban érdekes, hogy amennyiben magáévá teszi a székelység akaratát, az jó irányba befolyásolja az ügy kimenetelét.

– A fő cél a figyelemfelkeltés volt. A demonstráció azért is volt fontos, mert nyilvánvalóvá tette: itt nem egy szűk politikai csoport kezdeményezéséről, hanem egy össznépi óhajról, egy népcsoport akaratmegnyilvánulásáról van szó – hangsúlyozza dr. Tóth Mihály. – Ez a fajta tömegdemonstráció nagyon fontos esemény a határon túli magyarok jogérvényesítő harcában. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy más közösségek egyáltalán képesek lennének-e egy ilyen megmozdulásra? A Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése mögé kivétel nélkül felsorakozott minden erdélyi magyar politikai erő. Aligha tűnik lehetségesnek, hogy például az UMDSZ által kezdeményezett bármilyen akció mögé odaállna, azzal szolidaritást vállalna a KMKSZ.

Dr. Tóth Mihály hangsúlyozza, a területi autonómia megvalósításához a román közvéleményt és a román politikaformálókat kellene meggyőzni. Szinte általánosnak tekinthető, hogy a többségi politikaformálók a területi autonómia és általában a nemzetiségi önkormányzatiság felvetésében az etnikai szeparatizmus ördögét vélik felfedezni, ami az ő, azaz a többségi nemzet tulajdonának tekintett ország területi egységét, integritását veszélyezteti.

Arról meggyőzni őket, hogy ez alaptalan, hogy a területi autonómia az állam egészére nézve is pozitív lenne, a gyakorlatban lehetetlen. Ezt immár több mint húsz év tapasztalata bizonyítja. Ahhoz, hogy Kárpátalján a magyar közösség számára jelentősebb előrelépés történjen a közügyekben való részvétel joga terén, számos feltételnek kellene egyidőben teljesülnie. Elsősorban meg kell szűnnie a közösségi megosztottságnak, megfelelő nemzetközi környezetet kellene kialakítani, és természetesen érdemi változásra van szükség az ország többségét reprezentáló eliteknek a kérdéshez való hozzáállásában is.

– Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) támogatja székelyföldi testvéreinket autonómiaküzdelmükben – hangsúlyozza Gajdos István. – De a kárpátaljai magyarság más helyzetben van, mint az erdélyi. Az is tény, hogy Ukrajnában nincs fogadókészség, nincs partner a területi autonómia megvalósítása tekintetében. Számarányunknál fogva ehhez kevesen vagyunk, és ennek nincs meg az EU-s támogatottsága sem, ráadásul Ukrajna még nem tagja a közösségnek. Látjuk, hogy Romániában is milyen nehéz egy ilyen ügyet sikerre vinni, holott az ország már csatlakozott az Unióhoz, és a magyarság számaránya miatt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség komoly politikai tényezőnek számít. A területi autonómia persze létező dolog, közösségünknek mégsem lehet megígérni, hogy belátható időn belül megvalósuljon, mert ahogy említettem, ma még ellenzik, és az EU sem foglalkozik vele.

– Az UMDSZ olyan célokat tűz ki, amelyek nem reménytelenek – folytatja a parlamenti képviselő, az UMDSZ elnöke. – A területi autonómiával szemben a kulturális önrendelkezés, ezen belül a kisebbségi önkormányzatiság az, amin jelenleg dolgozunk. Egyébként ez sem olyan egyszerű, mert Ukrajnában még maguk a nemzeti közösségek között sincs egyetértés ebben a kérdésben. A Legfelső Tanácsban több olyan honatya is dolgozik, aki valamelyik nemzetiséget képviseli. Mindannyian megkapták az UMDSZ javaslatát, azt, hogyan is képzeljük el mi a kulturális autonómiát. Először ki kell alakítani egy olyan közös koncepciót a kisebbségek között, ami a nemzetiségek számára elfogadható, s ami alapján ki lehet dolgozni és be lehet terjeszteni magát a törvénytervezetet. Ehhez kell majd az ukrán pártok támogatását megnyerni. Olyan javaslatra van szükség, ami mindenkinek megfelel, mert más szempontjaik vannak a szórványban élő örményeknek, zsidóknak, s megint mások a tömbben élő magyaroknak, románoknak.

Gajdos István szerint fontos, hogy a kulturális autonómia a figyelem előterébe kerüljön s közbeszéd tárgya legyen. Amennyiben az Európai Unió és Ukrajna aláírja a társulási megállapodást, azt követően az országban el fog indulni a csatlakozáshoz nélkülözhetetlen jogharmonizációs folyamat. Ez évekig el fog tartani. Ennek során többszáz törvény módosítására kerül majd sor, s ekkor lehetőség lesz a perszonális-kulturális autonómia megvalósítására. Etekintetben hivatkozási alapot jelentenek majd az Európa Tanács és az EBESZ ezirányú ajánlásai is.

Mivel nem tartózkodik idehaza, és nincs sem rádió, sem televízió a közelében, nem sokat tud a székelyek nagy meneteléséről, mondta el lapunknak Fegyir Sándor, a szociológiai tudományok kandidátusa. Szerinte egy tízezreket megmozgató akcióra felkapja a fejét a világ, de annál több aligha fog történni, minthogy a külföld kifejezi együttérzését és szolidaritását az erdélyi magyarokkal. A kárpátaljai magyar területi autonómiatörekvésekről elmondta, az csak egy ábránd, illetve olyan bűvészkellék, mint a nyúl a kalapban, melyet csak a választásokat megelőzendő húz elő az egyik magyar párt, mint programjában szereplő kitűzött célt. Valós szándékot azonban nem nagyon lát az ezzel kapcsolatos nyilatkozatok mögött.

Kárpátalján legfeljebb kulturális autonómiáról lehet szó, véli Viktor Pascsenko, az egyik legismertebb kárpátaljai politológus. Szerinte a magyarok területalapú autonómiájára, mint például a Tisza-melléki járásra nincs reális esély. Az ugyanis a vidéken élő más nemzetiségűek ellenállásába ütközne, sértené érdekeiket. Egyébként pedig a kárpátaljai magyarság jelentős része az elképzelt járás határán kívül rekedne. – Az pedig kinek volna jó? – tette fel a kérdést a politológus.

Balogh Csaba, Tóth Viktor
http://kiszo.hhrf.org


2013.10.31.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »