Tisza News - Keserű gyereksors, avagy a szeretet hiánya


Keserű gyereksors, avagy a szeretet hiánya


2018-03-06. A megyei gyermek- és ifjúságvédelmi főosztály adatai szerint vidékünkön jelenleg 2231 árva gyermeket tartanak nyilván, akik közül 1522-en nevelőszülőknél élnek. Ezek a felnőttek munkájukért jelentős anyagi juttatásban részesülnek, az összeg elérheti a létminimum másfélszeresét. A pénz azonban nem garantálja, hogy az ilyen nevelők megfelelő körülményeket is biztosítanak fogadott gyermeküknek. A szülői szeretet hiányát az állami támogatás sem tudja pótolni.

Országos szinten sem rózsás a helyzet. A hivatalos adatok szerint Ukrajnában évente mintegy hárommillió kiskorú esik áldozatul a családon belüli erőszaknak. Az esetek döntő többségében a lánygyermekeket zaklatják a nevelőapák, a felnőtt férfiak. Az idén alig két hónap alatt már 4300 ilyen bűnügyben indult eljárás. A szexuális erőszakot elszenvedők 70 százaléka a környezetükben élőknek esik áldozatul. 1511 gyermek volt súlyos bűncselekmény elszenvedője, közülük 73-an belehaltak a bántalmazásba. Az inzultálások következtében naponta átlag 25 kiskorú szökik el otthonról.

Vidékünkön január elseje óta 18-an csavarogtak el, mondja Szvitlana Jakimelina, a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi szolgálat vezetője. A hivatal 300 családban 800 veszélyeztetett kiskorút tart nyilván, akik közül már 150-en szenvedtek el valamilyen erőszakos cselekményt a felnőttek részéről.

A minap kirívó eset történt Huszton, ahol egy kisgyermek életét vesztette. Édesanyja épp kórházban volt, a kislányra a nevelőapja felügyelt. A mostoha azt követően került a képbe, hogy Alina anyukája és az apja elváltak. A fiatalasszony egy ideig egyedül élt, ám egy nap eltalálta Ámor nyila és összeköltözött Antonnal.

Az új kapcsolat nem volt felhőtlen. A családfő lobbanékony, indulatos és főleg nagyon féltékeny természetű volt. Emiatt gyakran támadt perpatvar a párocska között. Az indulatok azonban hamar lecsillapodtak, és akkor jött az édes kibékülés. A családba hamarosan bekopogott a gólya. A fiatalasszony bekerült a szülészetre, ahol egy kisfiúnak adott életet.

Ameddig távol volt, Anton nyakába szakadt a háztartás minden gondja. Ő igyekezett helytállni, s hozzálátott a lakás csinosításához, s ahol szükség volt rá, a falakat is átfestette, hogy méltóan fogadja újszülött fiát. Minden békésnek tűnt. Alina is boldog volt. Türelmetlenül várta a kistestvért. Aznap is túltengett benne a vidámság. Önfeledten táncolt, ugrabugrált és vidám dalocskákat énekelt.

Ez a túláradó öröm azonban bosszantotta a mostohaapát. Egy darabig szótlanul tűrt, de aztán rákiabált a kislányra, hogy hagyja abba a viháncolást. Az intés azonban csak rövid ideig hatott. Alina ismét elkezdett dalolászni, s közben azt játszotta, miként fogja pesztrálgatni az öcsikéjét. Anton kiborult. Alina brutális verést kapott. Ám nevelőapja azt hajtogatta, erre nem emlékszik.

A memóriazavar ellenére nem sokkal később mentőt hívott a gyerekhez, akit eszméletlen állapotban szállítottak kórházba. Az életét már nem lehetett megmenteni. A férfit kihallgatták a rendőrök, akiket a kórházból értesítettek a tragédiáról. A nevelőszülő zavaros történettel állt elő, egyik szavával ellentmondott a másiknak. A sztori lényege az volt, hogy Alina ugrabugrált, táncolt és elcsúszott a parketten.

Mint arról Szerhij Zovdun, a huszti ügyészség vezetője beszámolt, a sima padlón való elesés nem okozhatott olyan súlyos sérüléseket, amelyek következtében a gyermeknek belső vérzése, kopnyasérülése támadt, és elhunyt. Az orvosok is megerősítették a jogász diagnózisát. A kislány testét verésnyomok borították. Halálát közvetlenül a fejére mért nagy erejű ütés következtében elszenvedett koponyaalapi törés és az azzal járó agysérülés idézte elő. Alina már eszméletlen volt, amikor a mentősök megérkeztek. Többé nem tért magához, egy hétig kómában feküdt.

Anton az ítélőszék előtt őszintének látszó megbánást tanúsított, még könnyeket is ejtett. Az utolsó szó jogán elmondta, nem volt igaz az elesésről előadott történet. Amnéziában sem szenvedett. A kislány szörnyen felbőszítette percenként ismételgetett kérdéseivel. Folyton azt firtatta, mikor jön már haza az édesanyja és a kistestvére.

– Nem akartam megölni – közölte a vádlott a tárgyaláson. – Nevelő szándékkal emeltem rá kezet… Amikor észbe kaptam, már eszméletlen volt. Nyomban hívtam az elsősegélyt.
Antont bűnösnek mondta ki a bíróság: nyolc év szabadságvesztésre ítélték.

Balogh Csaba

Forrás: KISZó

http://kiszo.net

2018.03.06.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »