Tisza News - Egységben az erő a Kárpát-medencében is


Egységben az erő a Kárpát-medencében is


2019-01-22. Egységben az erő, mondja az ősrégi szólás, a tapasztalt emberek bölcsessége. Minden magyar felelős minden magyarért, mondta Szabó Dezső a XX. században. Az erősek összefognak, a gyengék széthullanak, mondta Orbán Viktor a XXI. század elején. A széthúzó külhoni magyarok saját nemzeti sírjukat ássák, mondom én 2019-ben. De mondom már közel harminc éve, az összefogás nemzeti létünk megtartásának alfája és ómegája az elcsatolt területeken.

Ezzel szemben mit tapasztalunk ma az úgynevezett Kárpát-medencei utódállamok magyarlakta területein? Önpusztító széthúzást, ami már három évtizede tart különböző intenzitással, hullámzó mértékben, régiónként más-más formában és időszakaszban. Volt és van, ahol elvi alapokon állt és áll a magyar politikai szervezetek különállása, rivalizálása és ellenségeskedése, van, ahol személyes érdekek motiválták vagy motiválják. Kis túlzással gomba módra szaporodnak a magyar politikai pártok. Északon megint kidugta a fejét egy.

Divide et impera, oszd meg és uralkodj – mondták a régi rómaiak. Mai szomszédainknak könnyű dolguk van: saját magunk megosztásával elősegítjük magabiztos uralkodásukat. Mert hogy a szó legszorosabb értelmében uralkodnak elszakított nemzettársaink felett, ahhoz nem fér kétség. Ezt csak egy módon lehetne megakadályozni: ha minden elcsatolt régióban egyetlen magyar párt működne, szigorúan etnikai alapon. Ezen a gyűjtőpárton belül lehetnek – sőt kívánatos is, hogy legyenek – különböző platformok, csoportok, amelyek politikai irányultság, világnézeti kérdések vagy akár lokálpatrióta szempontok szerint szerveződnének.

Választások közötti „békeidőben” e csoportok önállóan léphetnének fel saját érdekeik érvényesítéséért. Választások alkalmával azonban szigorúan egységesen kell fellépniük a többségi nemzet politikai erőivel szemben. Egyedül így van esély az alapvető nemzeti célkitűzés elérésére, a szülőföldön magyarként teljes életet élni.

A politikai megosztottság megfertőzte a civil szférát is. Ma már oda jutottunk, hogy a sikeres és példamutató munkát végző civil szervezet jogvédelmi munkáját az adott régió vezető magyar politikai csoportja ellehetetleníti, elzáratja a pénzügyi támogatás csapját. Nem tisztem igazságot tenni, nem tudom és nem is érdekel, ki sértette meg először a másik érzékenységét.

A szakmai és személyes vitát házon belül kell tartani. Lehet és kell is kritikát mondani a másik munkájáról, tevékenységéről, sikereiről és sikertelenségeiről. Mindezt egymás között kell megtenni. A többségi nemzettel szemben pedig egységesen kell fellépni az őshonos nemzeti közösségeket megillető jogok érvényesítése érdekében. „Ez a mi munkánk, és nem is kevés.”

Akármerre nézek, azt tapasztalom, hogy a legkülönbözőbb irányultságú és érdekű politikai erők szomszédságunkban egy dologban mindig és mindenhol egyetértenek: a magyarok elleni összefogásban, jobb esetben a magyarokkal való együttműködés kérdésében. A mai Magyarországnak a Kárpát-medence közepén maradt 93 ezer négyzetkilométeren szinte megoldhatatlan feladata van: hét ellenérdekelt szomszédjával szemben kell kivívnia elszakított nemzettársai kollektív jogainak érvényesítését. Igaz, ma már többnyire csak négyről beszélhetünk, délnyugaton és nyugaton nagyjából rendben vannak a dolgok. (Ott már olyan kevesen vannak, meglepő lenne, ha gondot okoznának horvát, szlovén és osztrák barátainknak.)

Ez a négyes azonban gigászi feladat elé állítja a magyar nemzet- és külpolitikát. Úgy kell velük jószomszédi viszonyt, partnerséget, sőt stratégiai partnerséget kialakítani, hogy közben harcolni kell az ott különböző erősséggel dúló sovinizmussal. Szembe kell nézni azzal a keserű valósággal, hogy ezekben az országokban nemzetstratégiai cél az ott élő őshonos magyar nemzeti közösségek teljes felszámolása. Asszimiláció vagy kivándorlás, ezt az alternatívát nyújtják szomszédaink történelmi kisebbségeiknek, a terület egykori tulajdonosainak, akik a történelem viharai miatt számszerű kisebbségbe kerültek.

Ez a feladat akkor is nehéz lenne, ha gazdasági és katonai nagyhatalom lennénk. De nem vagyunk azok. Ezért okosnak kell lennünk. Józan ésszel, ha kell, ravaszsággal kell a kérdéseket megoldani. Ugyanakkor minden egyes szomszédunkhoz empátiával kell közelednünk. Miközben semmit nem adunk fel célkitűzéseinkből, a pozitív európai gyakorlatnak megfelelő kollektív jogok érvényesítéséből, állandóan figyelembe kell venni a Kárpát-medencei társnemzetek vélt vagy valós történelmi sérelmeit és jelenkori megalapozott érdekeit. Ez nem könnyű történelmi feladat. Ezt kell megoldani a határokkal szétszabdalt magyar nemzetnek. Ez csak a legteljesebb összefogással lehet sikeres. A nemzetpolitikában mindent a teljes összefogásnak kell alávetni.

Ebből a felismerésből jött létre a kilencvenes évek közepén a magyar–magyar csúcs, majd ennek intézményesített formája, a Magyar Állandó Értekezlet (Máért). A gyurcsányi nemzetpusztító időszakot leszámítva a Máért két évtizede működik, de sajnos nem úgy, ahogy kellene. Kétségtelen, hogy van, az is vitán felül áll, nagyon jó, hogy van.

De nem elég hatékony a munkája. Többet és hosszabban kellene üléseznie, évente legalább kétszer többnapos ülésen. A köztes időszakban dolgoznának (részben így van most is) a szakmai bizottságok. Minden egyes régió célkitűzéseit és az abból fakadó időszerű feladatait közösen kell meghatározni, és segíteni egymást a megvalósításban. Alapvető igazság az is, hogy nemzetpolitikai kérdésekben a Kárpát-medencében szinte minden összefügg mindennel. A közös munka jobban összekovácsolna bennünket. A vélt vagy valós sérelmek könnyebben eloszlanának, jobban tudnánk szeretni és becsülni egymást.

Természetesen ezzel nem akarom azt állítani, hogy a Máért megoldaná a régiókon belüli problémákat, a látszólagos, esetleg tényleges érdekellentéteket. Az egymásra találást, a közös nemzetmentő munkát otthon, a szülőföld szűk környezetében kell megkezdeni. Felismerve, hogy egységben az erő. Felismerve, hogy az adott régióban a számszerű többségben lévő nemzet egységes velünk szemben. Felismerve ugyanakkor, hogy a Kárpát-medence egészében a magyarok vannak relatív többségben. A legnagyobb nemzet vagyunk a több mint ezeréves történelmi hazában.

A szerző a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója

Csóti György,
Magyar Idők

2019.01.22.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »