Tisza News - Az F—1-es Safety Car pilótája: „10 évvel ezelőtt elfogadtam volna egy F–1-es ülést”


Az F—1-es Safety Car pilótája: „10 évvel ezelőtt elfogadtam volna egy F–1-es ülést”


Először a garázsban, az autók között találkoztunk a német Bernd Mayländerrel, a Forma–1-es biztonsági autó állandó sofőrjével, akinek (még ha nem is szereti) mindig készen kell állnia arra, hogy pályára guruljon. Így például interjú közben is el kellett szaladnia egy biztonsági autós tesztre a Hungaroringen, de ezután készségesen válaszolt kérdéseinkre. Ezután csak néhány pillanatra hagyta abba a mesélést, amikor Herbie Blash, az FIA helyettes versenyigazgatója belépett a motorhome-ba: „Vigyázz, újra van festve a pálya, kerüljük a kerékvetőket, amennyire csak lehet!”

Hogyan kezdődött a versenyzőkarrierje, hogyan jutott el a Német Túraautó-bajnokságig (DTM), majd a Forma–1-ig?

1984-ben gokartozással kezdtem, de csak hobbiszinten, nem versenyeztem. 1989-ben és 1990-ben az apukámmal sok versenyre eljártam, Porsche-klubversenyekre. 1991-től a Formula Ford 1600-ban versenyeztem. Ekkor már sok futamon vettem részt, hosszú távú versenyeken a Porschénál is, majd kicsit otthagytam a formaautókat, hogy sportautókat vezethessek. Sok évet töltöttem a Porschéval, 1994-ben megnyertem a Carrera Kupát – még nagyon fiatal pilótaként. Az év végén a Mercedes megkérdezte tőlem, hogy nem akarnék-e a DTM-ben versenyezni náluk.

Alighanem kapva kapott az alkalmon...

Ez egy nagyon nagy és fontos lépés volt számomra, mert hirtelen professzionális szinten kezeltek a Mercedes-Benznél. Pénzt kaptam, felépítették a tudásom, trénerekkel edzhettem, oktatást kaptam. A DTM-ben a Mercedes ITC-nél négy szezont töltöttem, 1999-ig. 1999-ben újra a Porschénál versenyeztem különböző bajnokságokban, majd a San Marinó-i Nagydíjon a FIA megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem a Safety Cart vezetni. Igent mondtam, így 2000-től vagyok a biztonsági autó sofőrje, azóta minden versenyen részt veszek. 2004-ben a Porschéban, majd később a Mercedesszel a DTM-ben is részt vettem. 2005 óta pedig a FIA-s munkám mellett márkatanácsadó vagyok a Mercedes Benznél. Tehát tulajdonképpen még mindig kötődöm a német autógyárhoz, mivel a Safety Car is Mercedes, de az igazi munkáltatóm valójában a FIA.

A FIA hatáskörébe tartozó feladatokon kívül milyen sporttal, autókkal kapcsolatos tevékenységeket folytat?

Dolgozom a Mercedesnél márkatanácsadóként, a DTM-ben én csinálom a RaceTaxit, amikor egy igazi DTM-es autóba beülhetnek a vendégek. A Német Motorsport Egyesületben tanácsadóként van feladatom. Amit még nagyon szívesen csinálok, az az Allianznál folytatott tevékenységem az utcai biztonság területén.

Hogyan lehet ennyi feladatot kézben tartani?

Működik, de nagyon sokat utazom. A Magyar Nagydíj alatt a FIA-val vagyok, a következő hétvégén a DTM-en leszek. Ugyan nem vagyok már versenyző, de a versenynapokon ott vagyok, interjúkat csinálok a Mercedesnek, márka- és autós sajtómegjelenések vannak. Szóval ezeket a dolgokat még a Mercedesnek csinálom, de leginkább a FIA-nak dolgozom.

Amikor mindemellett akad egy kis szabadideje, mivel tölti legszívesebben?

Nagyon sokat vagyok a barátaimmal, sportolunk, teniszezünk, futunk, biciklizünk, a szabadban vagyunk. Ezeket nagyon szívesen csinálom. Nagyon kötődöm a családomhoz, így szeretek velük és a barátaimmal lenni. Kétszer-háromszor tudom ezt egy hónapban megtenni, de megpróbálok olyan gyakran együtt lenni velük, amilyen gyakran csak lehet.

Térjünk vissza a munkához: minden versenyhétvégére együtt utazik a mezőnnyel. Hogyan néz ki egy hétvégéje?

Az én versenyhétvégém csütörtöktől vasárnapig tart. Csütörtökön korán a pályán kell lennem, vasárnap a verseny után pedig újra szabad vagyok. Csütörtök délután van egy tesztünk, illetve interjúkat adok, mint most is. A teszt kettőkor kezdődik, amikor az autót tesszük próbára: a rádiót, a rendszert ellenőrizzük, hogy minden rendben működik-e. Kipróbáljuk azokat a dolgokat, amelyek a hétvégén is kellenek, a GPS-t, tévés dolgokat és az időmérőrendszert. A versenyirányítás nézi, hogy minden rendben van-e, ők látják az adatokat az autóról. Pénteken még tudunk ezeken változtatni. Csütörtökön 17 órától 17.30-ig vannak a versenyzői megbeszélések a GP2-es és GP3-as sorozat pilótáival. Én ekkor nem mondok semmit, csak ott vagyok, ha valakinek kérdése van. Ezután van egy kis szabadidőm, amikor elmegyek, most például Budapestre, és eszek valamit. Pénteken reggel van egy találkozónk, valamint egy egészen rövid teszt a GPS miatt, hogy minden jól működik-e, majd este újra megbeszélés a versenyzőkkel. Szombaton ugyanez a meeting, a GPS és a jelzőrendszerek tesztje, és két kör a Safety Carral. Ezután következik a GP2 és GP3 első versenye. Vasárnap pedig minden széria versenye, majd végül a Forma–1.

A versenyek előtt, illetve a versenyek közben mit szokott kívánni? Szeretne pályára gurulni, vagy nem?

Nincs semmi baj, ha nem kell dolgoznom futam közben. Ezen kívül is van munka bőven, autóban kell ülnöm, vezetnem kell. Ha a Safety Car a pályán van, az mindig azt jelenti, hogy valami történt, és jobb, ha nem történik semmi baj. Van elég alkalom, hogy vezethessek, ennek nem kell feltétlenül a versenyen történnie. De természetesen nagyon jó dolog pályán lenni, a Hungaroring pedig egy különleges helyszín, jó itt vezetni.

Van kedvenc versenypályája?

Kedvenc nem feltétlenül, de vannak olyan pályák, ahol szívesebben vezetek, mint máshol. A magyarországi ezek közé tartozik, nagyon szép emlékeim vannak Budapestről az aktív versenyzői éveimből. Nagyon jó ide jönni, nincs is messze Stuttgarttól, ahol lakom.

2000 óta állandó sofőrje a Safety Carnak. Melyik volt a legemlékezetesebb verseny a számára?

Sok emlékezetes van, de ahol a legtöbbet kint voltam a pályán, az a 2011-es montreali verseny, ami a leghosszabb Forma–1-es futam volt a sport eddigi történelme során. Ez volt számomra a legintenzívebb futam, 34 kört teljesítettem, vagyis a versenytáv 47%-át. Ez az a verseny, amire mindig emlékezni fogok.

Némely pilótával már hosszú évek óta együtt dolgozik. Milyen kapcsolatot ápol velük?

Minden versenyzővel van kapcsolatom, ismerem őket, ők is ismernek engem – már jó pár éve munkában vagyok. Egészen normális, baráti viszony van köztünk. Odajönnek hozzám, kérdeznek, én is odamegyek hozzájuk, így jó a kapcsolatom mindenkivel, tisztelem őket. Nico Rosberget különösen régóta ismerem, a DTM-ben az édesapja ellen versenyeztem, 10 évvel később pedig a csapatában. Így Nicót egészen kicsi kora óta ismerem, szóval tényleg baráti viszony van köztünk.

A német pilótákkal szorosabb a kapcsolata?

A német versenyzőkkel természetesen több kapcsolatom van, többet látom őket, de minden versenyzővel jóban vagyok. Nem tudnék kiemelni senkit, akivel többet vagyok együtt, mert mindenkivel tudok egy kicsit beszélgetni. Nem szurkolok senkinek, szeretem, ha a Mercedes nyer, de ha végül más győz, annak ugyanúgy örülök. Az a legfontosabb számomra, hogy gyönyörű sportot lássunk. Ha a másik jobb, akkor ő nyer, nincs igazi kedvencem.

Michael Schumacherrel milyen viszonyt sikerült kialakítania? Tartja mostanában a kapcsolatot a családjával?

Michael Schumacherrel is volt természetesen kapcsolatom a múltban, de a családjával nem szoktam beszélni. A testvérét, Ralfot gyakran látom a DTM-ben, mivel csapatot vezet ott, így sokat találkozunk. Csak remélni és kívánni tudom, hogy Michael mihamarabb egészséges legyen.

Vissza a Safety Carhoz: az eddigi autói közül melyik a kedvence?

Az SLS GT a leglátványosabb autó, a legszebb. De van egy másik kedvencem is, a CL 63-as típus, ami egy csodálatos autó volt számomra, és nagyon szívesen emlékszem vissza rá.

Sokszor különösen extrém körülmények között kell pályára gurulnia. Volt már olyan helyzet, hogy félt az autóban?

Nem, soha nem féltem sem a Safety Carban, sem másik versenyautóban. Mindig nagyon jól érzem magam, természetesen vannak pillanatok, amikor a határon autózok, de ez egészen normális. Félni tehát nem féltem sosem, de a tiszteletet mindig megadom – nem az autónak, hanem a szituációnak. Úgy gondolom, ezt a helyén kell kezelni.

Elcserélte volna valaha az állását egy Forma–1-es ülésért?

Ezt a kérdést még soha, senki nem tette fel nekem. Nagyon jó kérdés! Hmm... Ha tesztelhetnék egy Forma–1-es autót és 10 évvel fiatalabb lennék, akkor talán igen.

Egyébként meddig szeretné folytatni a karrierjét?

Most 43 éves vagyok, a Safety Car sofőrjeként még jó néhány évet eltölthetek, és szeretném is még sok-sok évig csinálni! Egészséges vagyok, nagyon szeretek utazni, a FIA-nál sokrétű feladataim vannak, és igazi örömet okoz nekem az is, hogy folyamatosan fejlesztjük a Safety Cart, sőt, egy új autót hozunk létre, ami a közeljövőben megtörténik. Ez igazán érdekessé teszi a munkámat.

BERTA KITTI, ÚJ SZÓ ONLINE

http://ujszo.com

2014.08.04.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »