Tisza News - Emberi könnyek vallomása


Emberi könnyek vallomása


A YouTube-on megtekinthető felvétel, amelyen egy ember, a könnyeivel küszködve, átvesz egy díjat. Pedig akkor már tíz napja tudta, mi fog történni. A hivatalos ceremónián csak fel kellett volna mennie a színpadra, átvennie, szólnia néhány szót. A lélek azonban nem tudta kivonni magát a történtek hatása alól.

Az illető nem más, mint Ember Balázs, Kisdobrony polgármestere. A helyszín Gödöllő volt, a Magyar Polgármesterek Világtalálkozója, a meghatódás oka pedig nem más, mint hogy Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke Polgármesteri Ezüst Lánc Díjat ad át az Ung-vidéki település vezetőjének.


– Már akkor elérzékenyültem, mielőtt a színpadra hívtak volna – emlékezik vissza Ember Balázs. – Bemutatták ugyanis azt a kisfilmet, amelyet községünkben készítettek. Ekkor láttam először. Megszólaltak benne az itt élő emberek, intézményvezetők. Jólesett, amit mondtak. Jó érzés volt Gödöllőn Kisdob­rony polgármesterének lenni. Nem tudtam magam függetleníteni a hatása alól – még most is meghatódom, ha rá gondolok –, amikor fel kellett mennem a színpadra, hogy átvegyem a díjat. Az embernek persze volt egy elképzelése arról, mit fog mondani. Aztán az adott lelkiállapotban csak a fele jutott eszembe, a többi már rögtönzés volt. Amikor – elismeréstől függetlenül – öt-hatszáz kolléga előtt kell felszólalni, hát annak súlya van… Ez egy teljesen más érzés, azon túl, hogy nagyon kellemes.

– Az elmúlt huszonkilenc év munkájának összegzése az, hogy jó volt! – folytatja. – Erre ez az elismerés is ad igazolást. Nem másnak, nekem. Egy olyan kuratórium talált méltónak rá, amely számára ismeretlen ember voltam. A felterjesztett anyag alapján értékelték az elvégzett munkát, az iparkodást. Baksa Tibor (Csongor) és Szuhán András (Bene) után lettem a harmadik kárpátaljai „ezüstláncos” polgármester.

A felvétel azért is unikum a maga nemében, merthogy Ember Balázs nem olyan „könnyen meghatódó” családból származik. Beszélgetésünk fonalának ezen szakaszánál már visszatér pragmatikus énje, s részleteket is érzékeltetve emlékezik majd három évtizedes polgármesteri munkájának eredményeire, ecseteli a lehetőségeket, elképzeléseket. Analízis helyett inkább „címszavakban” idézem az elmondottakat, mert be kellett látnom: így sem kevés.

A járásban itt kezdődött a gázszolgáltatási rendszer kiépítése. Régen a községben összesen húsz vezetékes telefon volt, ma minden család élhet a lehetőséggel, ha eddig nem tette meg. A községben nagyobb probléma nélkül lezajlott a földek szétosztása. Állítja, soha nem foglalkoztatta ugyan a „legek (sor)rendje”, de azt nem tagadja, az új iskolára nagyon büszke. Merthogy: aránylag rövid idő alatt felépítették, ráadásul középiskolát hoztak létre egy magyar községben.

A munkából a falu lakosai is kivették részüket. Átérezték, nem a polgármester vagy az igazgató, hanem a közösség iskolájáról van szó. És ami szerinte nem kevésbé fontos: most, öt év után is rend és tisztaság fogadja a betérőt, a falak nem lettek a „képzőművészet” kifejezőeszközeinek bemutatóterei. Ez pedig annak a nevelésnek az eredménye, ami az oktatási intézményre jellemző. 1999-ben gyermekművészeti iskolát, az önkormányzathoz tartozó Dimicsőben iskola-óvoda komplexumot, a romatelepen egyházi óvodát nyitottak. Felújították a sportpályát, működik a labdarúgó csapat. Idén megkezdődött az óvoda épületének bővítése. A falak már állnak, a nyílászárók a tetőszerkezetre várnak, ám ahhoz még hiányzik 100–150 ezer hrivnya. Ígéri, megoldják. Bő nyolc hektár területen naperőmű épülhet, a folyamat már beindult.

– Ha visszatekintek erre a három évtizedre, benne az említett iskolákra, az jut eszembe: valahogy mindig a pedagógus működött bennem – mereng el gondolataiban. – S hát immár negyven éve annak, hogy ide kerültem. Összeszoktunk, a helyiek és jómagam. Óhatatlanul én is dobronyi lettem. Ez nem is történhetett másként. Ez az élet rendje.

– Ha húsz év múlva újraforgatnák a filmet, szíve szerint milyen képkockákat látna benne, tenne bele szívesen?

– Ezt sem én szerkesztettem. És egyvalamit le kell szögezni: bármi valósult is meg, az nem Ember Balázs eredménye, hanem az önkormányzaté, ide értve a képviselőket, a munkásokat. Az itt élőket. Más mondja meg, mit látna szívesen két évtized múlva Kisdobronyban. Az ember tervez, mert egy közösségért visel felelősséget, és akkor is, ha ő esetleg annak előnyét már nem fogja élvezni.

Tóth Viktor

http://kiszo.hhrf.org


2014.09.08.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »