Tisza News - „Az én seprésemet már ismerik”


„Az én seprésemet már ismerik”


2015-09-17. Az elmúlt években szinte minden önkormányzat a túlélésért küzdött. Nem volt ez másképp Beregszászban sem, ahol a ciklus alatt vezetőváltás történt. Miután Gajdos István parlamenti képviselő lett, a polgárok Babják Zoltánt választották a helyére. A település polgármestere beszélgetésünk során szót ejtett az elmúlt időszak tapasztalatairól, az anyaországi kapcsolatok fontosságáról és a közeljövőről is.
tovább->


Beszélgetés Babják Zoltánnal, Beregszász polgármesterével

– Időközi polgármester-választáson lett Beregszász vezetője. Milyen volt belecsöppennie egy megyei jogú város vezetői székébe?

– Nem egészen három évvel ezelőtt időközi választásokat írtak ki, s úgy döntöttem, indulok. Bíztam a város és a képviselők támogatásában. Komoly tervekkel láttunk hozzá a város működtetéséhez, a közintézmények fejlesztéséhez. Polgármesterségem első napjai-ban arra törekedtem, hogy az örökségbe kapott képviselőtestületet összetartsam, és olyan célokat tűzzek ki, amelyek elérésében partnerre találok benne. Bevallom, ehhez számos kompromisszumot kellett kötnöm, de megérte, hisz ez szolgálta a település fejlődését. Senkinek nem mondok újat azzal, hogy a közelmúltban nehéz időket éltünk át. Ukrajna keleti részében kitört a háború, megkezdődtek a besorozások. Beregszász négy hőst veszített el. Azt hiszem, a mai viszonyok között az emberek nem Kelet vagy Nyugat, hanem a háború vagy béke között választanának. Természetesen mindenki az utóbbi mellett döntene.

– Az elmúlt időszak milyen eredményeket hozott?

– 2015 márciusától újra funkcionál az államkincstár, azelőtt csupán a város alapvető dolgainak a fenntartására jutott pénz. Amikor kinyílt a „szelence”, az összes önkormányzat megrohamozta a Megyei Építési Szakvéleményi Hivatalt. Mivel időközben erősen romlott a nemzeti valuta, mindent át kellett számoltatni, újratervezni. Ez igénybe is vett néhány hónapot, ezért csak később tudtuk kifizetni a tartozásokat, a bizalom visszanyerése pedig még több időbe telt. A belváros bizonyos részein sikerült a járdákat felújítani és még néhány utcát is rendbe hoztunk. A közvilágítás modernizálását feltornáztuk 30-ról 50 százalékra, de az én célom a százszázalékos lefedettség Búlcsútól Beregvégardóig. Szeretném, ha a Muzsalyi úti lakótelep közterei ugyanúgy meg lennének világítva, mint a belváros. A közbiztonság is akkor tartható fenn, ha jó minőségű a közvilágítás. Bízom benne, hogy a feladatot 2016 végére a város egészében megoldjuk részben költségvetési, részben pályázati alapból. Helyenként szeretnénk napelemes világítótesteket is alkalmazni.

– Milyen negatívumokat tapasztalt az elmúlt években?

– Komoly probléma a parkolás megoldatlansága. A Miniszteri Kabinet hatályos rendelete alapján közterületen csak parkolóórával ellátott helyeken lehet díjat beszedni. Többek között ez a polgármesteri hivatal előtt sem megoldott. A Beregszászban működő parkolók nagy része magánterületen van, amire más jogszabály vonatkozik. Mindenkit érint viszont a főutcák melletti parkolás. A város főépítészével tervet készíttettem a belvároshoz közeli területek ezirányú hasznosításáról. A legmegfelelőbb az Ivan Franko utca lenne. Fejlesztésre szorul a tömegközlekedés is. A buszok állapota katasztrofális. Az egész buszpark cserére szorul, ám az magánkézben van. Ha ezt a problémát meg szeretnénk oldani, új járműveket kellene vásárolnunk, ami legalább 25–30 millió hrivnyába kerülne. Ezzel Beregszász elérhető lenne a szomszédos városokból, illetve a településen belüli utazás is megoldott lenne.

– Hogyan képes túlélni a pénztelenséget a város?

– Amióta megszületett a döntés, mely szerint a város területén lévő kereskedelmi egységek – amelyek zárjegyköteles termékekkel kereskednek – bevétele nem Kijevbe jut, hanem mi használhatjuk fel, közel egymillió hrivnya gyűlik össze havonta. De mielőtt még nagyon örülnénk, azt is figyelembe kell venni, mennyire romlott a hrivnya fizetőképessége. Emellett Kijev arról döntött, hogy emeli a közszférában dolgozók bérét. Tehát a pluszbevételt, amit fejlesztésre szántunk volna, fizetés gyanánt ki kell adnunk. Így az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Mindenki azt szeretné – én is –, ha vége lenne a háborúnak. E téren a többség pesszimista. Én sem tudok optimista lenni, noha amíg nem lesz itt teljes nyugalom, nem számíthatunk semmiféle beruházásra. A pénz a csendet szereti. Akkor fog új beruházás ide érkezni, ha stabilizálódik a bankrendszer, és megfizethető hiteleket tudnak majd adni. Instabil országban senki nem mer tervezni. Bevallom, jómagam sem tervezek két-három hétnél hosszabb időre, hiszen folyamatosan változnak a feltételek.

– A jelenlegi nehéz időszakokban mennyire lehet számítani az anyaország, illetve az ottani testvértelepülések támogatására?

– Nem várhatjuk el a testvértelepülésektől, hogy kopogtassanak a polgármesteri hivatal ajtaján, és kérdezzék, miben tudnának segíteni. Az utóbbi bő két évben minden testvértelepülésünket felkerestem, és elmondtam a problémáinkat. Természetesen mi is azt szeretnénk, hogy ugyannyi pénzt tudjunk utalni teszem azt az utcák tisztántartására, mint például a legközelebbi testvértelepülésünk, Vásárosnamény. Igen ám, de nekünk ehhez még nagyobb adót kellene kiszabni a kis- és középvállalkozókra, amitől összeroskadnának az amúgy is válságos helyzetben lévő adófizetők. Nem akarunk több súlyt rakni a vállukra. Inkább mi vállalunk kevesebbet, és lépésről lépésre próbáljuk a várost szebbé és lakhatóbbá tenni. Azt szeretném, ha minden beregszászi család gazdaságilag megerősödne, és a saját maga környezetét mindig rendben tudná tartani. Az anyaország támogatásából több dolgot is ki tudok emelni. Az egyik Ferencváros, amely a térfigyelőrendszer kialakításában támogat bennünket. Ennek az üzemeltetését és a karbantartását mi finanszírozzuk, a berendezéseket, a technológiát Ferencváros önkormányzatától és ottani szponzoroktól kapjuk. Tiszaújváros pedig a beregszászi futball fenntartásában van nagy segítségünkre.

– Mennyire sínyli meg a gazdasági helyzetet a Vérke-parti város lakossága? Segít-e a gondokon az ingyenkonyha?

– Az ingyenkonyha kialakítása példaértékű, ami méltóan demonstrálja az összefogást mindenféle nemzeti és felekezeti hovatartozástól függetlenül. A rászorulók két hónapja kapnak meleg ételt a szociális konyhán. Az összes fogyóeszköz beszerzése testvérvárosi és szponzori támogatásból oldódik meg. Az önkormányzat csak az ott dolgozók bérét, illetve a rezsiköltséget fizeti. A testvértelepülési látogatásaim tehát nem voltak hiábavalók.

– Mikor fejeződik be a Vérke tisztítása?

– A Vérke tisztításában önkormányzati pénzből nem tervezek kapitális lépéseket. Nemrégiben a beregszászi külképviseleten volt szerencsém megbeszélést folytatni Szíjjártó Péter magyar külügyminiszterrel, akinek szintén szóltam e problémáról. Abban bízom, hogy Szakács Zoltán, a beregszászi konzulátus külgazdasági attaséjának segítségével és testvértelepüléseinkkel olyan EU-s pályázati pénzhez sikerül hozzájutni, melyből az általános tisztítást a teljes szakaszon meg tudjuk majd oldani.

– Az utak javítása terén mi történt az elmúlt három évben, s milyen források állnak most rendelkezésre?

– Nem kívánok lemondani a kerülőúti lobbimról. Én ezt a megyei állami közigazgatás minden vezetőjének elmondtam. Legutóbb a Hennagyij Moszkallal való találkozásomon is ez volt az első: vállaljon gyámságot a beregszászi kerülőút építése felett. Ami az utakat illeti: olyan döntést hoztunk, hogy a jövő nyáron +28 Celsius-fok fölötti melegben kitiltjuk a kamionokat a belvárosból, ugyanis feldarálják a felolvadt útburkolatot, amit aztán nincs, aki kijavítson. Csak olyan teherautók jöhetnek majd be, amelyek élelmiszert vagy egyéb szükséges dolgokat szállítanak. Elfelejtett útvonal a Tasnád–Kígyós szakasz, melynek a tervét le szeretném porolni, és a járással közösen megoldani. Ugyanakkor mindennemű útjavítást csak a vízvezetékek lefektetése után kívánunk elvégezni.

– Az elmondottak alapján arra következtetek, hogy indul az októberi polgármester-választáson.

– Igen, indulok, mert nem fejeztem be, amit elkezdtem. Tudomásom szerint minden eddigi beregszászi polgármesternek meg volt adva az egy kadencia. Nekem nem, és ezen a fél cikluson belül is több volt a városunk túléléséért való küzdelem, mint a kreatív munka. Folytatni szeretném, hisz a viták ellenére az önkormányzati munkatársaim oldaláról is megvan a megfelelő támogatottságom. Emellett sok beregszászi polgártól is bátorítást kapok, hogy semmiképp ne hagyjam abba, már csak azért sem, mert két év múlva ismét önkormányzati választásokra kerül sor. Tehát nem célszerű a városnak sem a változtatás, hisz ahogy az új seprű másképp seper, így egy új polgármester is. Az én seprésemet már ismerik. Mi pedig azon dolgozunk majd, hogy még hatékonyabbak legyünk.

Hegedűs Csilla

http://kiszo.hhrf.org

2015.09.17.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »