Tisza News - Egy pókerjátszmán dől el Európa jövője


Egy pókerjátszmán dől el Európa jövője


2015-10-28. Európa jövője függ attól a mérkőzéstől, amelyet David Cameron brit kormányfő vív európai kollégáival az uniós szabályrendszer reformjával kapcsolatban. Sokak szerint Cameron csak blöfföl, amikor azt állítja, hogy kész kivezetni országát az államközösségből.

David Cameron, Nagy-Britannia miniszterelnöke az EU októberi csúcsértekezletén megígérte európai vezető kollégáinak, hogy november elején leteszi az asztalukra a londoni kormány uniós reformjavaslatait. Ezzel olyan játszmába kezd, amelynek tétje a szigetország uniós tagsága. Nagy-Britanniában 2017 végéig tartanak népszavazást a kiválásról, Cameron reformokat akar annak érdekében, hogy jó szívvel támogathassa a bent maradást.

A kormányfő a múlt hónapban pártja, a toryk kongresszusán azt mondta kollégáinak, hogy kő kemény vitára, alkudozásra számít, ami világosan jelzi milyen erős bizonytalanság lengi körül a brit kilépés (Brexit) ügyét - kezdi elemzését a Reuters. Cameronnak gyakorlatilag két pókerjátszmát kell játszania: az egyiket 27 európai uniós tagország vezetőivel, a másikat a brit közvéleménnyel, ezen belül a saját pártján belüli euroszkeptikus szárnnyal.

Ha sokat akar a szarka...

A helyzetet bonyolítja, hogy a két meccs nem független egymástól. Bármi történik az egyikben, az hatással van a másikra. Ha sok változtatást próbál kisajtolni a miniszterelnök uniós partnereiből annak érdekében, hogy meggyőzze a hazai közvéleményt a reform mélységéről, akkor szinte biztosan nem kap annyi engedményt, amennyit akar. Ha viszont kisebb elvárásokat fogalmaz meg, hogy tutira teljesüljenek a kérései, akkor azt kockáztatja, hogy brit ellenfelei lefitymálják a reformokat.

Az a gond, hogy ha Cameron nagy pakkal áll uniós kollégái elé, és végül csak a csomag felével tér haza, az komoly pr-problémát okozhat neki, hiába ér el komoly reformokat - véli egy vezető EU-s politikus, akit informálisan már tájékoztattak arról, mit akar a brit kormányfő. El sem tudom képzelni, mivel kellene előállni ahhoz, hogy Londonban mindenki azt kiáltsa: Oda süss, új Európát építünk! - folytatja a bennfentes.

Ha tehát a londoni kormány valami ilyesmivel kísérletezne, az biztosan kudarcra lenne ítélve. Ez a receptje annak, hogy a szavazók többsége az uniós kilépés mellett döntsön.

Nem a norvég modellre

David Cameron szerdai izlandi beszédében várhatóan világossá teszi, hogy nem tartja lehetségesnek a "norvég megoldást", azaz azt, hogy az EU-n kívül kerülő Nagy-Britannia külön szerződést kössön a közösséggel. A függetlenségpárti táborban hallatszanak olyan hangok, amelyek szerint a kilépés után kialakíthatnak egy speciális viszonyt az európai közösséggel.

A miniszterelnök környezetéből kiszivárogtatott hírek szerint azzal fog érvelni, hogy miközben Norvégia az uniós költségvetés 10. legnagyobb befizetője és érvényesítenie kell a közös piac minden szabványát és előírását, eközben semmilyen beleszólása nincs az EU döntéshozatalába - jelentette a Guardian. A Vote Leave kampány igazgatója, Dominic Cummings szerint a kilépés után a szabad kereskedelem és a barátságos együttműködés alapjára helyeznék a szigetország és az EU kapcsolatait.

Sötét tárgyalók, zajos nyilvánosság

Egy kemény tárgyaláson szokás szerint a blöffök, a fenyegetések és a dupla blöffök váltogatják egymást. (Az utóbbi azt jelenti, hogy az egyik játékos úgy tesz, mintha blöffölne, miközben a valódi szándékáról beszél.) A Brexit-játszmában azonban bonyolítja a helyzetet az egymás mellett futó két meccs, a brit és az uniós politikai kultúra közti szakadék, valamint a brit sajtó lármázása az ügy körül.

A politikusok el akarják kerülni, hogy hangos bazári alkudozás alakuljon ki közöttük - elsősorban ez magyarázza, miért hallgatott Cameron fél éven át a tavaszi parlamenti választások fölényes megnyerése után. Az uniós döntéshozók azonban mostanra belefáradtak a várakozásba, ezért nem várhatott tovább: teljes, és ami fontosabb, írásos javaslatcsomagot ígért partnereinek.

Nélkülözhetetlen blöff

Cameron azt állítja, hogy ha nem sikerül olyan reformokat elfogadtatnia, amelyeket úgy prezentálhat a brit közvéleménynek, hogy sikerült gyökeresen átalakítatnia az EU működését, akkor ő is beáll a Brexitet támogatók közé.

Brüsszelben sokan úgy vélik, hogy ez egy blöff. Uniós tisztviselők és más EU-tagállamok diplomatái szerint a függetlenségi referendum kiírásának megígérése csak taktikai húzás volt Cameron részéről, amellyel ki akarta fogni a szelet az euroszkeptikus politikai erők vitorlájából. Ugyanakkor a Brexit lehetősége a biztos receptje annak, hogyan lehet szükségtelenül gazdasági és politikai bizonytalanságot teremteni.

Akár blöfföl azonban, akár nem, a brit kormányfő nem tehet úgy, mintha lefutottnak tekintené a népszavazást. Ezt még uniós tárgyalópartnerei is elismerik. Csak akkor nyerhet a szavazáson, ha teljesen nyitottan - vagy legalábbis ezt mutatva - kezd hozzá a referendumot megelőző tárgyalásokhoz.

Vihart aratott

Kifogásolta a Bank of England kormányzójának EU-párti megszólalását az egyik ismert Brexit-párti közszereplő, Nigel Lawson volt pénzügyminiszter - jelentette a Reuters. Mark Carney letette a vokság amellett, hogy a brit gazdaságnak az EU-ban maradás az érdeke, amit Lawson elfogadhatatlan elfogultságnak tart az ország egyik kiemelkedő pénzügyi vezetőjétől-közszolgájától. Carney úgy látja, hogy a tagság dinamikusabbá tette a szigetország vállalatait, versenyre kényszerítette őket. Összességében a brit gazdaság a európai szabadpiac létrejöttének legnagyobb nyertese.

Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy az eurózóna pénzügyi integrációja ne szorítsa háttérbe a londoni pénzügyi központot. A JP Morgan álláspontja szerint Carney megjegyzése nem fog közvetlen hatást gyakorolni a körvélemény-kutatások eredményére, azonban a hasonló megnyilatkozások szaporodni fognak és hatásuk is erősebb lesz a függetlenségi népszavazás közeledtével.

Lapok a pakliban

London elég jó lapokkal indul a partiba. Az EU többi tagországa nem érdekelt abban, hogy kiváljon a közösség második legnagyobb gazdasága, egy atomhatalom, amely jelentősen erősíti az unió presztízsét. Emellett sok ország úgy tekint a szabadkereskedelem mellett elkötelezett Nagy-Britanniára és észak-európai követőire, mint amely ellensúlyt képez Berlin és Párizs túlsúlyával szemben.

Cameron sok követelésével - köztük a szabályozás lazításával, a nemzeti parlamentek hatáskörének bővítésével, a londoni pénzügyi központ védelmével az eurózónával szemben - sokan szimpatizálnak. Ez uniós tisztviselő szerint ezekről a kérdésekről két óra alatt megállapodhatnak a felek. Ráadásul abban mindenki egyetért, hogy olyan formát kell találni a reformoknak, ami nem igényli az európai alapszerződés népszavazásokkal nehezített módosítását.

Más ügyek, elsősorban a bevándorlás és a munkaerő szabad áramlásának kérdése már nehezebbek. Ezek megoldásához szakértők szerint jókora jogi találékonyságra lesz szükség.

Győznie kell

És mindez még nem minden. A helyzetet több további tényező is bonyolítja. Az egyik, hogy nem tudni, milyen hatást gyakorol az európai politikusokra a brit közvélemény hangulatának ingadozása.

Jelenleg erősödőben van a Brexit-párt, ami elvileg javítja Cameron alkupozícióját, hiszen arra utal, hogy az európaiaknak több engedményt kell adniuk a szavazók meggyőzéséhez. Másrészt, ha úgy látják, hogy a londoni kormány feje "nem tudja hozni" a pozitív eredményt, akkor elveszthetik a tárgyalások iránti érdeklődésüket.

A másik tényező, ami komplikáltabbá teszi a viszonyokat, tiszta politikai pszichológia. A koalíciós kormányzáshoz és a konszenzuskereső európai alkudozáshoz szokott kontinentális politikusoknak nehézséget okozhat a győztes mindent visz elvének érvényesítésén alapuló angolszász politikai kultúra követése. Cameronnak látványos harc után győzelmet kell felmutatnia ahhoz, hogy a brit közvélemény elfogadja a tárgyalások eredményét.

Óvatosan!

Végül a harmadik zavaró tényező az, hogy a brit miniszterelnöknek 27 EU-tagállammal kell egyezkednie. Az, hogy szorgalmasan felkeresett számos fővárost, világossá teszi: érti a színjátékot. Ugyanakkor számolnia kell azzal, hogy 27 különböző érdekkel találkozik - egyes tagállamok arra használhatják fel az brit-EU alkudozást, hogy előálljanak saját igényeikkel Brüsszellel szemben.

Az Európai Unió központjában összességében két alapelvet fektettek le a nagy játszma előtt. Az egyik az óvatosság, a másik a türelem. Nem akarunk olyan csatározást, amelynek eredményeként sérülnek David Cameron pozíciói vagy imázsa - mondta a Reutersnek egy uniós tisztviselő, aki szerint segíteni akarnak neki, hogy megnyerje a referendumot, amelyen a maradás mellett döntenek a britek. Végül is Európa jövőjéről van szó.

http://www.napi.hu

2015.10.28.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »