Tisza News - A közösség fogy, de élni akar


A közösség fogy, de élni akar


2017-10-28. Úttalan utakon járva, olykor szolgálati autónkat félig elnyelő óriás kátyúkba merülve jutunk el Ugocsa egyik kedves magyarlakta településére, Verbőcre.

A falun átvezető út sem változott azóta, hogy legutoljára itt jártunk. Legfeljebb az aszfaltburkolaton szaporodott a gödrök száma. Ettől eltekintve szép őszi arcát mutatja a község: rendezett főtér, kitatarozott, még a kolhozvilágból maradt szocreál épületek, körülöttük sok virág.

Az egyik legifjabb polgármester


Zelik János Ugocsa második legfiatalabb polgármestere, mindössze 36 éves. Két gyermek édesapja. Kislánya, Kincső ötödikes, kisfia, János még óvodás. Élete párját Évának hívják. Ő református hitoktató és az egyházi óvoda szakácsnője. János megválasztásáig az anyaországban ácsként kereste a kenyérre valót. Mint mondja, sokszor dolgozott az épületek tetőzetén, nem volt tériszonya. Ma azonban már nem mászna a magasba.

Vendéglátónk készségesen beszél a mindennapokról. Verbőc és társközsége, Feketepatak nem a legfényesebb időszakát éli. A két falura rányomja bélyegét a súlyos ukrán valóság.

A problémákkal Borzsát lehet rekeszteni

– Turistákat és befektetőket vonzó vidék volna ez – kezdi mondandóját vendéglátónk –, ha normális út vezetne ide és a környékbeli településekre. Ám ezeket még útnak sem nevezném. A befektetők el sem jutnak idáig, a kátyúk megfutamítják őket. Ugyanez a helyzet a turistákkal. Nálunk ezért nincs senki, aki a falusi vendéglátással foglalkozna. Bizonyára sokan kíváncsiak a legendás Mikes-kútra, de az szinte megközelíthetetlen.

A környéken is pusztított az afrikai sertéspestis. A vadásztársaság területéről eltűntek a vaddisznók, a hajtóvadászat megindítása óta a nyomukat sem látni. A kór a háztájiban is zűrzavart okozott. Naponta 10-20 állatot vágtak le a gazdák. Nagy volt a felháborodás. Az illetékesek nyugtatgatták a népet: lesz kártérítés. Persze senki nem kapott. Még az előző jégkárok után sem, sorolja Zelik János.

– Legújabb kori problémánk a nagyszámú elvándorlás – folytatja. – Verbőc és társközsége 2300 lakosának közel háromnegyede külföldön dolgozik. Itthon csak az öregek, a gyerekek és a lustábbak maradtak. Ma már egy focicsapatra való fiatalembert sem lehetne összetoborozni.

A bajok orvoslására a decentralizáció sem lehet megoldás, vélekedik a falu vezetője. A salánki polgármester felajánlotta ugyan az egyesülést, de a saját települését képzelte el központnak. A verbőciek a falugyűlésen elutasították ezt a lehetőséget. Szerintük semmi hasznuk nem származna a fúzióból. Ezt a kolhozéra tapasztalatai mondatják velük, amikor még Verbőcön volt a központ. A hatalom pedig mindig a központot részesíti előnyben...

A mindenes kultúros

Az önkormányzat épületétől néhány méternyire található a kultúrház. A helyreállított helyiségekben azonban nincs nagy mozgás. Az ok a fiatalok hiánya, árulja el Nagy Sándor klubigazgató, aki főnök és beosztott egy személyben. Ő a művészeti vezető és a takarító is.

– Nincs nálunk fiatalság – közli. – Aki befejezi az iskolát, elhúz innen. Így aztán csak a diákokkal lehet dolgozni. Sokan járnak a zeneiskolába, ahol én is oktatok. Így jól ismerem a tehetséges gyerekeket, s próbálom őket összegyűjteni a hagyományaink megőrzése, a megmaradásunk érdekében.

A kultúros igyekszik összefogni a még összefoghatót. Működtet egy népzenét játszó együttest, az Anitát, amelyben nagybőgőn játszik két hegedűs és egy harmonikás társaságában. Alakított egy citerazenekart, melynek hangszereit az anyaországban vásárolta. A zeneszerszámok azonban jelentős felújításra szorulnak.

– Öt éve vettem át a klub irányítását. Az épület kész romhalmaz volt. De találtam társakat, lelkes önkénteseket és sikerült helyreállítani az ingatlant. Sokféle dologgal próbálkoztam, hogy ide csalogassam az embereket. Még mozizással is kísérleteztünk. Hatvan-nyolcvan néző volt kíváncsi a filmekre. Egy nap azonban elromlott a vetítőgép, a javítása megoldhatatlannak bizonyult. A gépész pedig külföldre távozott – meséli a történteket.

– Az idősebb korosztályt nagyon nehéz bármire rávenni – panaszolja. – Egyre kevesebben jönnek össze a rendezvényeken. Vagy elfásultak, vagy arra hivatkoznak, hogy nem érnek rá...

A kétnyelvű iskolában

A településen középiskola működik, az egykori kolhoziroda lett átalakítva a tudás otthonává. Kellemes környezet fogadja az ide belépőt. Az emeleti rész előterében épp az arany őszt bemutató kiállításra toppanunk be. Fantáziadús alkotások a kertek és az erdő gyümölcseiből. Aznapra iskolai szüreti mulatságot is terveztek a gyermekek számára.

Palkó Valéria, a tanintézmény helyettes igazgatója kalauzol minket. Épp a délutáni rendezvénynek megfelelően alakítják át a nagytermet, ahol a különféle közösségi események zajlanak. Gyermekrajzok, luftballonok, színes szalagok kerülnek a dekorációk közé.

– Iskolánkban jelenleg 256 tanuló koptatja a padokat – tájékoztat a helyettes igazgató. – Nálunk párhuzamosan működnek magyar és ukrán tannyelvű osztályok. A magyarokban 18-20, az ukránokban 7-8 fő tanul. Utóbbiak a kilencedik után megszűnnek, mert nem marad tanulójuk.

Nem kerülhetjük meg az új oktatási törvény ominózus 7. pontját. A pedagógus elárulja, megdöbbentette őket a hír. A 35 fős tantestület 12 ukrán anyanyelvű tagja is értetlenül áll a dolog előtt.

– Mi tapasztalatból tudjuk, hogy semmi értelme a tisztán ukrán nyelvű oktatásra áttérni – fogalmaz Palkó Valéria. – Az ukrán osztályokba járók jobban beszélik ugyan a nyelvet, de az egyéb tantárgyakban sokkal gyengébb a tudásszintjük, mint a magyar osztályokban tanulóké. Egyre nehezebb a tananyag, amit az ukrán anyanyelvűeknek is megterhelő elsajátítani, a mieink pedig még inkább hátrányba kerülnek. Jellemzően jobban beszélnek angolul, mint az államnyelven.

Az iskolában az idén 22 elsős kezdte el a magyar osztályban az ismerkedést a betűkkel, számokkal. Egyikük ukrán szülők csemetéje, a közeli Egresről jár be, és már nagyon szépen halad a számára idegen nyelv elsajátításával. Az ukránban 8 magyar gyermekkel indult a tanítás.

Balogh Csaba

http://kiszo.hhrf.org

2017.10.28.



 Frissek a rovatban »

 Hasonlóak »

 Frissek »